SZÁMOLJ

Kedves olvasók!
  Először is köszönöm a kérdés, nem vagyok depressziós, semmi hasonló, sőt mostanában kifejezetten boldog időszakot élek. Ezért ne is keressük a választ, hogy honnan jött ez a novella, mert még én sem tudom :') Előre szeretnék szólni, hogy elég... kemény. Szerény véleményem szerint. Ezért csak azoknak ajánlanám, akiknek erős idegzetük van és nem lehet őket megrendíteni egykönnyen. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket, kíváncsian várom a véleményeteket! Élvezzétek ki ami még a nyárból hátravan, nemsokára jelentkezem!
Ölel,
Elisabeth


Számolj 




Egy.

  Cserepes ajkak. Kiálló, éles kulcscsontok. A víz meleg. Nyugtató, mint egy hosszú nap után egy szoros ölelés. A levegő hideg és csíp. A kád kicsi egy normál embernek. Ennek a testnek túl nagy.
  
Kettő.

  Az ujjammal köröket formálok a vízbe. Egyre nagyobbak és nagyobbak, mire azon kapom magam, hogy már csak a vízfelszínt csapkodom. Késő van. A szoba visszhangzik.

Három.

Olyan ez, mint a pillangó hatás. Azon gondolkodom, vajon hol lehet az a pillangó, amelyik az én hurrikánomat indította el. Furcsa érzés így elmerengeni. Nem találom a választ.

Négy.

Anya mondta. Számolj. SZÁMOLJ. A számok, majd megnyugtatnak. Értelmet adnak. Én nem vagyok nyugodt. Nem vagyok jól.

Öt.

A lapockáim szinte felhasítják a kád belsejét. Érzem, ahogy az apró vízcseppek végigfolynak a hátamon. A víz kezd kihűlni. A testemmel együtt.

Hat.

Mintha egy ködfelhőben ülnék. Minden szürke. Minden sivár. Lejjebb csúszom, a vállaim víz alá kerülnek, a térdeim felemelkednek. Innen még a vízcseppek is szürkének látszanak. Lassan a fejem is a vízbe merül.

Hét.

Hallom a szívem egyenetlen dobogását. A buborékok hangját, ahogy kiengedem a levegőt a tüdőmből.  Kinyitom a szemem. A fények kékek és szürkék és feketék és fehérek. Minden sokkal lágyabb idelent.  A világ olyan, mint a selyem és puha és szürreális.

Nyolc.

Elképzelem, hogy zongorázom. Az ujjaimmal kopogok a zománcon. Dam-dam-dam-tiradam. Hallom a dallamot a fejemben. Lágy és tiszta, mintha valóban én játszanám.

Kilenc.

Üresség. Talán ez áll a legközelebb ahhoz, amit érzek. A világmindenség össze apró hasznavehetetlen porszemét, ami nem jó semmire, csak van, csak úgy teng-leng. Túl halvány a vonal, ami elválasztja a semmitől.  Egy maréknyi káosz.

Tíz

Azt mondják a vér íze, olyan, mint a vasé.  Pedig nem. Édesebb. Olyan íze van, mint magának a létezésnek. Mintha kapnál egy cseppet az időből. Semmi máshoz nem fogható. Egy komikus tragédia. Gondolkodom, de a víz már hideg. Kezdek fázni.


6 megjegyzés:

  1. Imádom olvasni az írásaidat.:)
    Bárcsak én tudnék ilyen jól írni.
    Egyszer próbálkoztam a blogomra írni pár novellát, verset.. na de abból jó nem sült ki. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon aranyos vagy!♥♥ De hidd el, csak egy kis gyakorlás kell!! Biztos vagyok benne, hogy bele fogsz jönni! :)

      Ölel,
      Elisabeth♥

      Törlés
  2. Szia!:)
    Elég régóta néztem rá a blogodra, ami sajnos hiba volt.A kinézet gyönyörű lett, a novellád pedig ugyanolyan jó, mint a többi.:)

    VálaszTörlés
  3. imádom a gondolataidat olvasni :3

    VálaszTörlés