Kedves olvasók!
Először is köszönöm a kérdés, nem vagyok depressziós, semmi hasonló, sőt mostanában kifejezetten boldog időszakot élek. Ezért ne is keressük a választ, hogy honnan jött ez a novella, mert még én sem tudom :') Előre szeretnék szólni, hogy elég... kemény. Szerény véleményem szerint. Ezért csak azoknak ajánlanám, akiknek erős idegzetük van és nem lehet őket megrendíteni egykönnyen. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket, kíváncsian várom a véleményeteket! Élvezzétek ki ami még a nyárból hátravan, nemsokára jelentkezem!
Ölel,
Elisabeth
Számolj
Egy.
Cserepes ajkak. Kiálló, éles kulcscsontok. A víz meleg. Nyugtató, mint
egy hosszú nap után egy szoros ölelés. A levegő hideg és csíp. A kád kicsi egy
normál embernek. Ennek a testnek túl nagy.
Kettő.
Az ujjammal köröket formálok a vízbe. Egyre nagyobbak és nagyobbak, mire
azon kapom magam, hogy már csak a vízfelszínt csapkodom. Késő van. A szoba
visszhangzik.
Három.
Olyan ez, mint a pillangó hatás.
Azon gondolkodom, vajon hol lehet az a pillangó, amelyik az én hurrikánomat
indította el. Furcsa érzés így elmerengeni. Nem találom a választ.
Négy.
Anya mondta. Számolj. SZÁMOLJ. A
számok, majd megnyugtatnak. Értelmet adnak. Én nem vagyok nyugodt. Nem vagyok
jól.
Öt.
A lapockáim szinte felhasítják a
kád belsejét. Érzem, ahogy az apró vízcseppek végigfolynak a hátamon. A víz
kezd kihűlni. A testemmel együtt.
Hat.
Mintha egy ködfelhőben ülnék.
Minden szürke. Minden sivár. Lejjebb csúszom, a vállaim víz alá kerülnek, a
térdeim felemelkednek. Innen még a vízcseppek is szürkének látszanak. Lassan a
fejem is a vízbe merül.
Hét.
Hallom a szívem egyenetlen
dobogását. A buborékok hangját, ahogy kiengedem a levegőt a tüdőmből. Kinyitom a szemem. A fények kékek és szürkék
és feketék és fehérek. Minden sokkal lágyabb idelent. A világ olyan, mint a selyem és puha és
szürreális.
Nyolc.
Elképzelem, hogy zongorázom. Az
ujjaimmal kopogok a zománcon. Dam-dam-dam-tiradam.
Hallom a dallamot a fejemben. Lágy és tiszta, mintha valóban én játszanám.
Kilenc.
Üresség. Talán ez áll a
legközelebb ahhoz, amit érzek. A világmindenség össze apró hasznavehetetlen
porszemét, ami nem jó semmire, csak van, csak úgy teng-leng. Túl halvány a
vonal, ami elválasztja a semmitől. Egy
maréknyi káosz.
Tíz
Azt mondják a vér íze, olyan,
mint a vasé. Pedig nem. Édesebb. Olyan
íze van, mint magának a létezésnek. Mintha kapnál egy cseppet az időből. Semmi
máshoz nem fogható. Egy komikus tragédia. Gondolkodom, de a víz már hideg. Kezdek fázni.
Imádom olvasni az írásaidat.:)
VálaszTörlésBárcsak én tudnék ilyen jól írni.
Egyszer próbálkoztam a blogomra írni pár novellát, verset.. na de abból jó nem sült ki. :D
Nagyon aranyos vagy!♥♥ De hidd el, csak egy kis gyakorlás kell!! Biztos vagyok benne, hogy bele fogsz jönni! :)
TörlésÖlel,
Elisabeth♥
Szia!:)
VálaszTörlésElég régóta néztem rá a blogodra, ami sajnos hiba volt.A kinézet gyönyörű lett, a novellád pedig ugyanolyan jó, mint a többi.:)
Köszönöm szépen! :)
Törlésimádom a gondolataidat olvasni :3
VálaszTörlésNagyon édes vagy köszönöm!!! (:
Törlés