Karácsonyi
Kedves olvasóim!
Az utóbbi hetek szörnyen gyorsan suhantak el mellettem, a karácsonyi készülődés, az utolsó dolgozatok és témazárók szinte minden energiámat lekötötték. Miután ez a ár nap is lemegy, igyekszem majd az írásra fordítani a maradék megmaradt életerőmet. Talán sikerül valami kézzel foghatót alkotnom, amit veletek is megoszthatok. Remélem nektek is boldog és nyugodt ünnepben lesz részetek, töltsétek el ezt a kis időt a családotok, szeretteitek körében.
Kellemes karácsonyt, és ha addig nem jelentkeznék, boldog új évet kívánok mindannyiótoknak!♥
Ölel,
Elisabeth
Tél
"Ha örök tél jön, csókod ízlelem,
s gyümölcs-illattal telik meg szívem."
Keszei István
hó |
puha pulcsik |
várakozás |
forrócsoki |
meleg zoknik |
készülődés |
otthon pihenős esték |
túlcsicsázott karácsonyfák |
mézeskalács |
karácsonyi filmek |
jótékonyság |
városban mászkálós esték |
ajándékozás |
szeretet |
közös ünneplés |
Te mit szeretsz a télben?
Tervek
Őszi falevél.
"Megesett hogy a falevél leesett,
Esés után sárban hempergett.
Kezedbe felvetted.
Cikázott rajta a sok erezet,
Hosszú utat bejárva ide érkezett.
Begyógyítottad az érdes hegeket,
Hoztad a tömérdek kötszert.
Kimosták belőle gyógyszert.
Ez volt a legszebb tetted,
Vigyázz rá,s becsüld meg.
Növekszik majd helyetted,
Tudta hol a legjobb, Melletted."
Sziasztok!
Szerencse vagy sem, de holnap már december elseje és bizony lassan, de igyekszik felénk az új év is. Őszintén szólva, most mondhatnám azt, hogy rengeteg mindennel készülök a jövő évet tekintve, de sajnos ez nem igaz. Írás terén, jelenleg szinte minden gondolatomat leköti egy történet, ami már egy ideje motoszkál a fejemben és lassan ki is rajzolódik teljesen. Ha pedig a mindennapjaimat nézem, minden figyelmem a tanulásra és - most már - a karácsonyi készülődésre irányul.
Idén karácsonyra, majdnem mindenkinek saját készítésű, személyes ajándékot fogok adni. Már tudom is miket, csak hozzájuk kéne kezdenem.
Idén karácsonyra, majdnem mindenkinek saját készítésű, személyes ajándékot fogok adni. Már tudom is miket, csak hozzájuk kéne kezdenem.
Remélem a várakozás ellenére mellettem maradtok, igyekszem több kisebb posztot kitenni, valószínűleg egy ideig több lesz a zenés/képes bejegyzés. Ha végre sikerül papírra vetnem a gondolataimat, még talán részleteket is tudok mutatni nektek a készülő történetemből! :)
Ölel,
Elisabeth
Inspirációs képek
Semmi sem nehéz.
Ezt kell gondolnod,
Mielőtt bármit is tennél.
Semmi sem könnyű.
Ezt kell érezned,
Mielőtt bármit is mondanál.
Sri Chinmoy
...................................................................................................
Ez is egy olyan nap
Sziasztok! :)
Ma is egy általam írt novellát tárok elétek, ez lesz az eddigi leghosszabb bejegyzés, remélem elnyeri a tetszéseteket! Köszönöm Fruzsii a megjegyzéseidet, el vagyok ragadtatva!♥
EZ IS EGY
OLYAN NAP
Ssss…csak csendesen. Húzd össze
magad, így talán nem lát meg.
Becsapódik egy ajtó. A vér
megfagy az ereidben.
Téged keres ez biztos. Remegnek a
porcikáid, de próbálsz néma maradni. Gerinced vonala minden egyes
lélegzetvételnél hozzásimul az ágy vaskos léceihez. A rugók karcolják a hátad,
de nem mersz felnyögni.
A hangok kitisztulnak a füledben,
már nem csak elmosódott kiabálást hallasz. Súlyos léptek közelednek felfelé a
lépcsőn. Az ajtód csukva van, megfeszül a tested, összeszorított fogakkal
várod, hogy kicsapódjon. Gombóc nő a torkodban, alig tudod visszatartani a
sikítást.
Ráharapsz az alsó ajkadra, saját véred ízét érzed a szádban. Hallod a padló régi falapjainak nyikorgását, ahogy közelít. Remegnek a porcikáid, apró könnycseppek gördülnek végig forró orcádon. Próbálod magadba fojtani a sírást.
Ráharapsz az alsó ajkadra, saját véred ízét érzed a szádban. Hallod a padló régi falapjainak nyikorgását, ahogy közelít. Remegnek a porcikáid, apró könnycseppek gördülnek végig forró orcádon. Próbálod magadba fojtani a sírást.
Az ajtó hangos csattanással
csapódik a földre. Pontosan előtted esik le, felröppenti maga körül a port. A
porszemek körüllengenek. Magadba fojtod a köhögést. Félsz, nagyon félsz, de nem
mozdulsz.
Lélegzetvisszafojtva figyeled,
ahogy belép a szobába. Fekete cipőjének a talpa csupa sár.
Körbesétál az apró szobában. Kinyitja
az öreg szekrényt, kidobálja belőle a ruhákat.
Az ágy alatt talán biztonságban
vagy. Anya azt mondta bújj el és maradj csendben. Azt teszed, amire kért.
Hunyorogva figyeled, ahogy az
ágyhoz lép. Vércseppek pottyannak eléd a földre. Gyorsul a légzésed, görcsösen próbálod
magadba fojtani a sikolyodat. Könnyeid patakokban folynak. A arcod a a
szőnyegbe fúrod, nem akarod látni mi történik.
Az alsó szintről üvegcsörömpölés
hallatszik, lábdobogás, nyögések.
A férfi halkan szuszog. Nem
akarod tudni, de még is tudod, hogy ő az. Ő az, aki bántotta anyut. A szíved
eszeveszettül dübörög a mellkasodban, imádkozol. Bárcsak máshol lennél. Bárhol.
A suliban, edzésen, a nyaralónál. Bárhol, csak ne itt.
Az ágy besüpped feletted. Valamit
rádobott. Valami nagyot, és nehezet. Felismerhetetlen neszeket hallasz. Még
mindig nem mozdulsz. A gombóc egyre csak nő-és nő a torkodban, úgy érzed már
nem bíród visszatartani a sikolyt.
A férfi mélyen sóhajt. Durva
hangjából árad a düh, szinte felsérti a füled.
- Ez is egy
olyan nap…
Hirtelen megragad és kiránt az
ágy alól. Sikítasz, fülsiketítőn, segítségért kiáltasz, könyörögsz. A tested
rángatózik a zokogástól, próbálsz kiszabadulni a szorításból. De minden hiába
már elkapott, a szádra tapasztja a kezét. A lábára fektet, magának háttal,
alattad a szőnyeg már tocsog a vértől. Nem látod az arcát, de érzed amint
valamit körbeteker a kezeid között, valami érdeset, szúrja a csuklód. Kérleled,
rimánkodsz. Képtelen vagy mozdulni, a könnycseppek rácsepegnek a férfi lábára,
úgy záporoznak, mint a nyár végi eső.
Három hónap
Az előző bejegyzésben megemlítettem, hogy végre sikerült kimásznom az alkotói válság kínzó fogságából, így most már egyre többször találkozhattok a blogon általam írt, novellákkal, versekkel, cikkekkel. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket, ma az egyik szabad versemet - legalább is azt hiszem, hogy az - hoztam el nektek. Bár nevezzük ezt inkább valami szösszenet féleségnek...
Btw..várom a véleményeteket, és köszönöm szépen az új feliratkozókat, nagyon édesek vagytok!♥♥
Ölel,
Elisabeth
Három hónap
Három hónapja van egyedül.
Még ott a gyűrődés az ágy jobb
oldalán,
pedig már nem fekszik ott, csak a
macska.
Még hallja az édesen elsuttogott
szavakat,
pedig már egy ideje nem súgja őket senki.
Még görcsbe rándul a gyomra, ha
meghallja a nevét
pedig egy lélek sem emlegeti már.
Még érzi az érintéseket a bőrén,
pedig rég volt, mikor utoljára
karjába zárta.
Még emlékszik a veszekedések
utáni édes kibékülésekre,
pedig sosem tartottak sokáig.
Még látja maga előtt a csillogó
szempárt,
pedig tudja, ő sosem volt a kék íriszekben.
Még megsiratja a régi emlékeket,
pedig tudja, nem is olyan szépek.
Három hónapja van egyedül,
de még nem felejtett.
Elakadtam - avagy, hogyan másszunk ki az alkotói válságból
Nincs ötletem, meg úgy kedvem se, amúgy sem megy ez nekem, akkor meg minek próbálkozzak?
Ismerős? Nekem nagyon is.
Minden író találkozhat, vagy már találkozott az írói válsággal. Mindig van egy holtpont, ahonnan tudni kell folytatni. Hónapok óta görcsöltem azon, hogy nincs ötletem, és nem tudok semmit írni. Rengeteg mindent kipróbáltam, de számomra a végső megoldást egy novella jelentette, ami teljesen beindította a gondolataimat. Remélem ez a cikk hasznos lesz számotokra, a saját tapasztalataimra hagyatkoztam, persze ez nem biztos, hogy ez mindenkinek beválik, hiszen embere válogatja. :)
Ölel,
Elisabeth
1. Ne add fel!
Az első és legfontosabb, ha megakadtál az írásban: ne határozd el rögtön, hogy neked ez úgysem megy. Ülj felette, és ha úgy érzed, hogy tényleg nem megy, pihentesd. Ne akard kicsikarni magadból a szavakat, mert abból sosem lesz semmi jó, ha nem azért írsz, mert jólesik. Egy percig ne zakatoljon az agyad a határidőn; gondold át, mit is akarsz írni.
2. Hallgass zenét!
Persze ez nem mindig válik be. Van, amikor a zene csak elvonja a figyelmet az írásról, és még kevesebb kedved lesz papírra vetni a gondolataid. De ott van az a lehetőség is, hogy a zene ellazít és áradni kezdenek belőled a szavak. A lényeg, hogy olyan zenét hallgass, amit szeretsz. Ne szomorodj el, ha az első szám semmilyen hatást nem nyújt, próbálkozz, hallgass meg többfélét, lehet, hogy időközben olyan számokba szeretsz bele, amit amúgy eszedbe sem lett volna meghallgatni.
3. Tornáztasd magad!
Ne akard elsőre nagy fába vágni a fejszéd. Először próbálkozz rövid novellákkal, versekkel, a penna oldalán például rengeteg gyakorlati feladatot találsz. Nem is kell beküldened… egyszerűen, ha van valami ötleted, írd le. Nekem az is sokat segít ilyenkor, ha találok egy olyan képet, ami tetszik, egyszerűen leírok róla mindent, ami eszembe jut. Néha kialakul rögtön egy történet a fejemben, máskor csak szavakat, mondatokat írok le, majd utána kezdek el a történettel foglalkozni.
5. Gyűjts ötletet!
Olvass könyveket, blogokat, hátha megjön az az ihlet. Ugyan ez vonatkozik a képekre, lehet, hogy találsz egy olyat, ami annyira megfog, hogy muszáj írnod róla. Szinte bármitől megjöhet az ihletet, akár teljesen hétköznapi dolgoktól is. Csak vedd észre a körülötted zajló világot!
4. Jegyzetelj!
Írj le mindent, ami eszedbe jut. Lehet, hogy értelmetlen, na és? Ha megfogalmazódik benned valami, ne hagyd elveszni! Lehet, hogy később még jól jöhet!
5. Kérj segítséget!
Ha végképp elkeseredtél, kérj tanácsot. Testvértől, baráttól, valakitől, akinek a véleményét eddig is meghallgattad. Ötleteljetek együtt! Az ilyen beszélgetésekből egész jó történetek szoktak kikerekedni.
Lépcsőház
Amint láthatjátok a blog csodás új külsőbe öltözött, ezt ezúton is nagyon szépen köszönöm Catalina-nak! :) Ebben a bejegyzésben most egy általam írt rövid kis novellát olvashattok. Hosszú idő óta végre kicsikartam valamit magamból, és - bár elég csekély próbálkozás volt tőlem - ezt veletek is megosztom. Remélem elnyeri a tetszéseteket, nemsokára pedig egy cikket tervezek. Addig is további szép napot/hetet!♥
Ölel,
Elisabeth
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Ady Endre
A lépcsőház üresen kong apró lépteimtől. A
táskám ütemre súrlódik össze a kabátommal, miközben egyre feljebb haladok az
épületben. Újra és újra lejátszódik a fejemben, hogy mi várhat rám. Egy
összerombolt lakás? Egy ismeretlen nő vagy üres sörös dobozok mindenütt? Talán mindhárom egyszerre.
A szívem vadul dübörög a mellkasomban, amikor
az ajtó elé érek. Hirtelen meghallom a lágy dallamot a fülemben, elöntenek az
érzelmek, próbálom visszatartani a könnyeimet. Gondolataim összemosódnak, a félelem és a bánat elegye sötét felhőként lebeg fejem felett.
Hazaérünk, ledobom a táskám. Fáradt vagyok. Örülök, hogy eljött értem, de most nem vágyom másra, csak egy forró fürdőre. Leülök a kanapéra, megdörzsölöm a szemem, majd elkezdem lehámozni magamról a cipőm. Fél szemmel figyelem, amint kivesz két poharat a szekrényből, majd egy boros üveget a hűtőből. Megállás nélkül jár a szája. Egyszerre mesél mindenről és semmiről sem. Megtölti a poharakat, majd lassan mellém sétál. Mosolyog, csókot nyom az arcomra. Kezembe adja az egyik borospoharat, miközben átteszi bal kezét a vállam felett. Biztosan azon gondolkodik, hogy hol járhatok most, vagy, hogy járok e egyáltalán valahol. Belekortyolok a borba, miközben ő még mindig csak beszél. Vörösbort vett, édeset, a kedvencemet. Lassan rádőlők, már nincs is kedvem fürdeni. Fél kézzel bekapcsolja a DVD lejátszót, és megszólal a régi dallam, a kedvenc számom. Betette, tudta, hogy ettől mindig megnyugszom, és jobb kedvre derülök. Tavaly írta ki ezt a CD-t a közös kedvenceinkkel. Belecsókol a hajamba, majd fejét a fejemre hajtja. Lehunyom a szemem.
Remegnek a lábaim, szinte már nem is érzem őket. Bekopogok, a gyűrűm
hozzáér a barna faajtóhoz. Nem jön válasz. Újra kopogok, egyre erősebben, mire
meghallom azt a szívszorító mély hangot. Hátralépek. Kattan a zár, nyílik az
ajtó.
Ott áll
velem szemben. A foltos fehér pólójában, a kinyúltban, amiben én aludtam régen.
Fekete haja csomókban áll, vörös szeme alatt sötét karikák éktelenkednek. Ajkai
szomorúan görbülnek lefelé, arcán száraz könnycseppek csillognak. Barna szemei
meglepetten kémlelnek. Egyszerre szomorodom el, és vidulok fel a látványtól.
Egy hirtelen
mozdulattal ragadja meg a karom, magához ránt, kezeit szorosan apró testem köré
fonja. Mindketten zokogásban törünk ki. Szabad kezemmel beletúrok a hajába,
könnyeim a nyakára csepegnek. Az idő megáll körülöttünk, egy örökkévalóságnak
tűnő pillanatig állunk összeborulva az ajtóban, az üres lépcsőházat betölti a
zokogásunk hangja. A csend kiúszik a küszöb alatt, a szomszéd néni izgatottan
leskelődik a kulcslyukon keresztül.
Majd olyan
hirtelen, ahogyan magához rántott, eltol magától, kezeibe veszi könnyekben ázó
arcom. Pár pillanatig némán kémleli vérpiros orcámat, majd lassan magához húz
és megcsókol. Puha ajkai, lágyan simogatják az enyémeket. A szívem szinte kiugrik a helyéről, újra fellobban bennem a láng és úgy érzem, még megmenthetjük ezt. Érzem a
szívünkben pislákoló reményt.
Érdekes tények Halloween-ről
Halihó! 👻🎃
Végre elérkezett az őszi szünet, nemsokára pedig itt a Halloween is. Épp ezért gondoltam úgy, hogy megosztok veletek pár érdekes tényt erről, a most már hazánkban is egyre népszerűbb ünnepről.🍂🍂
1. Bár sokan úgy gondolják az ünnepnek amerikai gyökerei vannak, valójában Írországból származik.
2. Az első töklámpások valójában fehér répából
készültek. Ez a hagyomány mára csak egy kelta népmeséből ismeretes, melyben egy szép napon ellátogatott az ördög a részeges Jackhez és magához hívta a pokolba, de előtte felajánlotta, hogy igyanak még meg egy italt. Jack azonban nem akart vele tartani, ezért hát furfangos cselt eszelt ki. Ravasz módon megkérte, hogy válasszon egy almát az almafájáról, mire az ördög felmászott a fára. Jack tudta, hogy mitől fél az ördög, ezért a fa oldalára egy keresztet rajzolt. Az ördög nagyon megrettent a kereszttől és nem is mert lemászni, kénytelen volt a fa ágán kucorogni. Az ördög addig-addig egyezkedett a furfangos kováccsal, míg az megígértette vele, hogy ha leengedi a fáról, cserébe gondoskodik róla, hogy Jack (aki életében sok rosszat tett) ne kerüljön a pokolba. Jack ekkor megengedte hogy lemásszon a fáról az ördög - aki abban a pillanatban el is tűnt. Ám halála után sem a mennyország, sem a pokol nem fogadta be, ezért arra kényszerült, hogy a purgatóriumban vándoroljon. Vándorlásához csupán egy izzó széndarabot kapott a pokolból, amelyet az elveszett lelkű Jack egy fehér répából készült lámpásba rakott, hogy utat mutasson neki.
A mítoszt az Ír családok az 1800-as években magukkal vitték Amerikába, mivel azonban ott a fehér répa nehezen volt fellelhető, sütőtökből készült lámpásokat használtak az elveszett lelkek útbaigazítására és a gonosz szellemek távol tartására.
4. 1964-ben egy Helen Pfiel nevű amerikai nőt letartóztattak, mert viccből kutyakekszet és arzénnal borított hangyairtós gömböket adott azoknak, akiket túl idősnek vélt a cukorkavadászathoz. Ugyan saját bevallása szerint elmondta nekik, hogy ne egyék meg és ez csak vicc, gyermekek veszélyeztetése miatt felfüggesztett börtönbüntetést kapott.
5. Aki mániákusan fél a Halloween-től azt samhainofóbistának nevezik.
6. Talán a “csokit vagy csalunk” (trick-or-treat) a legismertebb Halloween szokás, azonban az eredete a mai napig ismeretlen. Rengeteg más kultúrában ismert ugyanez. Valószínűleg a régi kelta időkből ered, amikor az özvegyek és az árvák könyörögtek élelemért, amelyet a télre akartak gyűjteni maguknak.
Maga a “trick-or-treat” kifejezés valószínűleg a huszadik században terjedt el az ír bevándorlóktól.
7. Egy legenda szerint, ha Halloween napján egy pókot látsz, az igazból olyasvalaki szelleme, aki szeretett téged és vigyáz rád.
8. Magyarországon a Halloween ünnep a 2000-es évek elején kezdett elterjedni, rekvizitumai főleg a gyermekek és egyetemisták körében népszerűek, de nem jelentek még meg jelmezes gyerekek az utcákon édességet kérve. Mára a jelmezkölcsönzők számára kiemelkedő forgalmat jelent az esemény magyarországi változata
9. Egy régi babona szerint, ha Halloween napján hátrafelé sétálsz a lépcsőn, kezedben egy gyertyával meglátod a jövendőbelidet.
10. Mivel a gyakorló boszorkányok (wiccák) érzéseit sértheti a halloween, ezért 2004-ben a Washington állambeli Puyallup oktatási körzet iskoláiban betiltották az ünneplését.
mondays are for fresh stars
"A zene az a bizonyos harmadik, áram alatt lévő sín az élet metróalagútjában. Ha megérinted, a sokkhatás kizökkent az órák unalmas vánszorgásából, segít, hogy érezz valamit, hogy benned is fellobbanjon mind az a rengeteg érzés, amit az iskola és a tévé és a mosogatógép vacsora utáni feltöltésének megszokott körforgásában nem tudtál megtapasztalni."
Joe Hill
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)