Maros András: Kávéházi pillanatok

Kedves olvasók!
  Végre itt a szünet, én pedig nem is lehetnék megkönnyebbültebb. Most pár napra félretehetem a tankönyveket, füzeteket és pihenhetek egy kicsit! Esküszöm a világ legcsodálatosabb érzése, amikor reggel felébredsz, mert menni kell, majd rájössz, hogy igazából, ma addig alszol ameddig szeretnél. Nincs is ennél szebb! Kissé elkanyarodtam az eredeti témától, ami nem is lenne más, mint egy kisebb ajánló Maros András 2015-ben megjelent könyvéről, a Kávéházi pillanatok-ról. Ez az aprócska kötet első pillantásra elnyerte a szívem, remélem ez a bejegyzés a ti kedveteket is meghozza az olvasásához! Ha addig nem jelentkeznék, boldog karácsonyt kívánok mindannyiótoknak!
Ölel,
Elisabeth




"Aki régóta jár kávéházba, a legtávolabbi asztaloknál folyó beszélgetéseket is meghallja, sőt azt is meglátja, amit nem is lát. Kifejlődött a kávéházi pillanatok iránti érzékenysége, érzi a történeteket, és ha ez a személy éppenséggel író (történetesen Maros András), fel (le) is jegyzi őket. Egész nap a kis, kerek asztalnál ül, ihlet helyett azonban mindig mást kap – egy beszélgetés foszlányát, a pincér és a vendég közt sorsdöntő ütközetet, egy első randevú ügyetlenkedéseit, egy utolsó szakítás fojtó csendjét, ravasz tekintetű üzletemberek vitáját, egykori osztálytársak gúnyolódásait, egy család újraegyesítésének reménytelen kísérletét, magányos vendégek sértődéseit. Ha az olvasó csak feleannyira szórakozik a történeteken, mint a szerző (miközben írta őket), már megérte ezt a könyvet kézbe venni."


   Lévén, hogy imádom a kávét, szinte mindenért, ami a kávéhoz kötődik, oda vagyok. Majdnem annyira, mint a kortárs művészetet. Éppen a könyvesboltban kutattam végig a létező összes könyvespolcot, valami olyat keresve, ami képes megfogni, amikor megakadt a szemem ezen a köteten, ami tökéletesen olvasztja egybe ezt a két szenvedélyemet. A beleolvasás után már végegesen el is döntöttem, hogy az enyém lesz. Nem kellett túl sokat gondolkodnom, megvettem és azóta is, hű társként elszórakoztat, amikor éppen van egy szabad percem olvasni. Szerintem az író tökéletesen el tudott kapni egy-egy pillanatot, igazán meg tudnak mosolyogtatni a kávéházban zajló apró történetek és párbeszédek. Ha valaki felszeretne vidulni egy hosszú, fárasztó nap után, ez a könyv tökéletes választás lehet. Humoros, de elgondolkodtató dolgokat is olvashat benne az ember. Rólam tudni kell, hogy egyáltalán nem szoktam vidám írásokat olvasni, nem azért, mert egy borzasztóan melankolikus lány lennék, egyszerűen nem állnak hozzám közel a komikus regények, de ez a könyv egy picit megváltoztatta ezt bennem. A kötetet Helmut Kruse gyönyörű illusztrációi díszítik, minden alkalommal, tökéletesen elkapva a mű hangulatát. Bárkinek szívesen ajánlom, biztos vagyok benne, hogy én is forgatni fogom még egy jó darabig!:)


***

"- Hagyd, most én fizetek.
- Nem, nem, nem. Én fizetek.
- Múltkor is te fizettél.
- Pont, hogy múltkor te fizettél.

- De én most kétszer annyit ettem, mint te.
- Ez van.
- Nem, nem ez van. Hanem az van, hogy ragaszkodom hozzá, hogy én fizessek. 
- Jó, de akkor többet nem reggelizünk együtt, azt garantálom. Ha ilyen vita lesz belőle.
- Akkor nem reggelizünk együtt, nem érdekel.
- Mondjuk engem se.
- Akkor én fizetek, jó?
- Fizess."

***

"- Úristen, de mocsok erős ez a torma, nézd már, hogy ömlik tőle a könnyem! Utoljára az Edda egyik búcsúkoncertjén sírtam így."

***

"- Uram, nagyon szívesen hozok önnek még egy kávét, félre ne értsen, annyiszor hozok, ahányszor csak rendel, de most mégis inkább azt javasolnám, hogy mára legyen elég ennyi."

Szeretsz?



   Köré fonja karjait, elveszik az ölelésében. Szívük egy ritmusra dobban, testük lágyan súrlódik egymáshoz. Belélegzik a füstöt maguk körül, mellkasuk lassan emelkedik és süllyed. Néma szavak, ki nem mondott gondolatok. Remegő ajkak, lesütött szemhéjak.  Apró könnycseppek, finom mozdulatok. Megbánás, szégyen, remény. Szeretsz? Szeretlek.

Őszi bakancslista

Kedves olvasók!
  Készítettem egy listát azokból a dolgokból, amiket idén ősszel meg szeretnék csinálni, és úgy gondoltam megosztom veletek. Remélem tetszeni fog, nem is igazán szeretném tovább húzni a szót, a bejegyzés magáért beszél!
Ölel,
Elisabeth


1. Új könyvek beszerzése

    Az utóbbi időben elég erőteljesen megcsappant az olvasatlan könyveim listája, ezért úgy döntöttem ideje frissíteni a könyvespolcom. Már ki is néztem jó pár könyvet, amikre kíváncsi vagyok, remélem meg tudom szerezni őket!

2. Gyertyák, gyertyák, gyertyák!

  Szeretném, ha idén az én szobámat is belengené az égő gyertyák illata. A vanília nálam örök kedvenc, de idén szeretnék új darabokat magaménak tudni. Ezt a pontot akár a téli bakancslistámba is beírhatnám, hiszen a gyertyák mindig népszerűek a hidegebb évszakokban!

3. Átrendezni a szobámat

   Ha már a szobámnál tartunk, meguntam már a mostani kinézetét, szeretném azt is felfrissíteni. Az ágyat ide tolni, a szekrényt oda... tudjátok.

4. Helyrerakni a gondolataimat

  Rengeteg minden történik mostanság, és úgy érzem ideje helyretenni magamban, mit is akarok. Nem akarom értelmetlen dolgokkal vesztegetni az időben, olyan dolgok miatt aggódni, amik nem számítanak. Szeretnék végre két lábra állni, meghozni azokat a döntéseket, amiket idáig halogattam. Foglalkozni a jövőmmel és most az egyszer kicsit arra is gondolni, hogy nekem mi a jobb.

5. Sleeepovers

  Nagyon, nagyon szeretem az ottalvós estéket, legyen az nálam, vagy egy barátnőmnél. Filmet nézni, teletömni magunkat totál egészségtelen kajákkal, éjszakába nyúlva beszélgetni mindenről és semmiről. NEEDED.

6. Új pulcsikat venni

  Imádom a pulcsikat. Komolyan. Imádom őket. Már beszereztem pár újat, de számomra ez az a ruhadarab, amiből sosem lehet elég. Ősszel és télen, szinte csak ezeket hordom, úgy-hogy szép számmal megtalálhatóak a szekrényemben!

7. Sütiket sütni

 Borzasztó vagyok a konyhában. Nem tudom letagadni, így van. Ettől függetlenül én tényleg próbálkozom. Alig várom, hogy áthívjam valamelyik barátnőmet és megpróbáljunk összehozni egy egyszerűbb sütit, aztán csak ülni és beszélgetni, miközben az eredményt majszoljuk. Vagy miután kidobtuk a kukába...


8. Újra belelendülni az írásba

  Az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam mind az írást, mind a blogolást. Ezt nagyon sajnálom, hiszen az írás az életem részét képezi, egy menedéket és szeretnék visszatérni ehhez a hobbihoz. Meg szeretném találni újra a lelkesedésemet és újra inspirálódni, majd papírra vetni a gondolataimat!

9. Fotózni

  A másik hobbim, amit elhanyagoltam. Szeretnék több képet készíteni, tanulni, fejlődni. A barátnőimmel egy közös időtöltésünk, hogy kinézünk magunknak egy helyet, egy időpontot és elmegyünk fotózni. Képeket csinálunk, beszélgetünk. Én rettenetesen élvezem ezeket a napokat, hiszen egy olyan dolognak szentelem az időmet, amit imádok és közben egy olyan személlyel vagyok, akinek sokat jelent a jelenléte.

Neked mik az őszi terveid?

Te

Kedves olvasók!
  Tudom, borzasztóan eltűntem. Sajnálom! Egyszerűen annyi minden történik mostanság, hogy képtelen vagyok csak úgy leülni a gép elé és írni valamit. Az az igazság, hogy kedvem se volt hozzá, meg ötletem sem, hogy miről is írhatnék. Viszont iszonyatosan hálás vagyok, hogy még mindig itt vagytok! Ráadásul 42-en! Meg sem érdemlem...
    Ma összeszedtem magam és átnéztem a gépemen "porosodó" irományaimat és ráleltem erre a versre, mert azt hiszem versnek szántam, döntsétek el ti, hogy mi lett belőle. Úgy gondoltam, miért ne? Szóval, most itt vagyok és megosztom veletek ezt a kis valamit. Remélem, elnyeri a tetszéseteket, szívesen fogadom a véleményeteket! Igyekszem olyan hamar visszatérni, amilyen hamar csak képes vagyok rá! Remélem, újra eltudom nyerni a bizalmatokat!♥

Ölel,
Elisabeth

Te

 Te vagy a sóhaj, ami elhagyja ajkamat, amikor az éjszaka közepén ráeszmélek, hogy egyedül fekszem az ágyban.
Te vagy a gyűrődés a paplanon, te vagy a reggeli kávé, ami feldobja a napom.
És te vagy a mosolyom is, ami folyvást előbújik, ha visszaemlékszem a régi pillanatokra.
Te vagy a ruhámban a szakadás, a foltos bögre, amit sose használtam.
Te vagy a szívemben szunnyadó aggodalom.
Te vagy a teámban a mellékíz, ami emlékeztet az ajkaid ízére.
Te vagy a szikrázó nap az égen, és te vagy a felhő is, ami nem engedi át a sugarakat.
Te vagy az az idegesítő dallam, ami nem megy ki a fejemből.
Te vagy a pénz, amit cigarettára költök.
A káromkodás is te vagy.
Te vagy a ránc a homlokomon, a visszatérő szomorúság, ami lassan felemészt.
Te vagy a kilincs, te vagy a kattanó zár, még a kád is te vagy, amibe esténként fekszem.
Te vagy a könnycsepp, ami a legrosszabb pillanatokban bukik elő és te vagy a sosem múló fejfájás.
Te vagy az elfojtott érzelem.
Te vagy az utcazaj, de te vagy a csend is.
Te vagy a felejtés, amiért kívánkozom, és te vagy az emlékezés, amit nem eresztek.
Ez a pillanat is te vagy.
És te vagy én is, és én is te vagyok.  De te ezt úgysem érted.

a hétfő margójára


Lassan: megbotlik az, aki rohan.
                                Willam Shakespear

ez bizony szerelem


  Tegnap leltem rá erre a csodára. Újra és újra és újra lejátszom, a telefonom már folyamatos töltést igényel, mert, hát a youtube úgy eszi az aksimat mint egy csokis sütit. Mivel, ugye a spotify-ra a legjobb zenéket nem teszik fel... természetesen. Belesajdul a szívem ebbe a feldolgozásba.  Muszáj volt megosztanom veletek is, hallgassátok ti is and feed your souls.

U.I.: Ha valaki észrevette, igen ő BORNS :) 



"A zene szubjektív. Nem vagy köteles szeretni mindent, amit hallasz, de ha szeretsz valamit és megmozgat, nyertél. Tehát ne engedd senkinek, hogy megmondja, mi a menő vagy a gáz, vagy mit hallgass. (...) A zene a tiéd."
Daniel Nathan Leone

Summer Book Tag

Kedves olvasók!
  A kihívást itt is köszönöm Maffia-nak, nézzetek be hozzájuk is! :) Azt hiszem nem is magyarázok itt tovább, remélem tetszeni fog a tag, én élveztem a kitöltését!
Ölel,
Elisabeth

1.Mutass egy nyárias borítású könyvet!
    Egyből Sarah Dessen Altatódal című könyve jutott az eszembe, mert szerintem tökéletes ehhez a ponthoz. A virág és a világos színek nekem teljesen illenek a nyári hangulathoz, de az eredeti borító is passzol.



2.Válassz egy kitalált helyet, ami tökéletes célpont lenne a nyári vakációdnak!
   Egyértelműen a Gyűrűk ura (J. R. R. Tolien) világa lenne az. Középfölde annyira összetett, szerteágazó és csodálatra méltó. Tündék, varázslók, sárkányok, hobbitok és Legolas… imádnám. Még az orkokkal és az óriáspókokkal együtt is odalennék érte.

funfact: kiskoromban annyira imádtam az orkokat a filmből, hogy addig hisztiztem anyának, amíg ki nem tettünk egy képet a kedvenc szörnyűségemről az ágyam mellé.  Ne ítéljetek el, már akkoriban is fura lány voltam… :D


3.Nyári vakációra utazva egy repülőgépen ülsz. Olyan könyvet szeretnél olvasni ami egész úton kitart. Melyik lenne az?
   Ez most éppen aktuális, úgy hogy azt választom, amit egyébként viszek. Sophie Jackson Egy font hús című kötete bőven ki fog tartani egész úton, még ha 10 órán keresztül mást sem fogok csinálni csak olvasni… és kétlem, hogy így történne.


 4.Nyári szomorúság gyötör. Melyik vidám könyv csal mosolyt az arcodra?
   Nem igazán szeretem a túl vidám hangulatú könyveket, nem is tudom valahogy nem állnak olyan közel hozzám. De a Vér Vörös Útból (Moira Young) ismeretes Jack vagy az Angyalok Bukásának (Susan Ee) gyönyörű angyala Rafi bizonyára mosolyt tudna csalni az arcomra. :)


5.Éppen a tengerparton ülsz tejesen egyedül. Melyik könyves pasit szeretnéd magad mellé?
   Ezen nagyon sokat kellett gondolkodnom, de végül azt hiszem Bellamy lenne a tökéletes, a Százakból (Kass Morgan). A sorozat elején nagyon nem kedveltem, de a részek előrehaladtával egyre inkább. És tudom, sorozat, de könyv is van belőle , amit lehet, hogy nem olvastam, de akkor is Bell lesz a kiválasztottam :D


6.A fagyizás mellé dukál egy menő haver is! Melyik kitalált karakter lenne a legjobb haverod?
   Eddie-t karolnám fel és vinném magammal Coleen Hoover Szívcsapásából. Nagyon szeretem, hogy ilyen pozitív és vidám, annak ellenére, hogy mennyi minden történt vele a múltban. Ő a tökéletes példa arra, hogy rengeteg szomorúság után is lehet nevetni.



7.Add tovább a nyári őrületet! hívj ki más bloggereket is a tagre!
  Sajnos én senkit sem tudok kihívni, de ha bárkinek megtetszene a tag, egész nyugodtan kitöltheti! :)

Hogyan tartsuk életben a lángot? - avagy a tervezés fontossága

Kedves olvasók!
   Szerintem nem tévedhetek nagyot, ha azt mondom, nem én vagyok az egyetlen, aki félkészen hagyta egy történetét. Vagyis jó sok történetet. Az ember lánya vagy fia, részletkérdés egyik reggel felébred, és úgy gondolja, neki bizony le kell írnia, ami a fejében van. Meg is teszi, csak ír és ír, talán még blogod is készít, aztán egyszer csak azon kapja magát, hogy igazából már nincs is kedve ehhez a sztorihoz, és inkább hagyja a fenébe. Persze ott van az a véglet is, hogy egy sokkal jobb ötlet bimbózik a fejében és inkább azt szeretné írni. Ezzel nincs is semmi gond, na de. Amikor úgy érezzük, hogy végre egy igazán jó dolgot tudnánk kihozni abból az egyszerű ötletből, nagyon lelombozó, ha egyszer csak nem tudunk már írni, mert elmegy a kedvünk vagy az ihletünk.  Ezért ebben a cikkben megpróbálok összehozni valamit, amivel talán átvészelhetjük ezeket a dolgokat. Olyan tippeket, ötleteket fogok megosztani veletek, amiket én is használok, vagy ki akarok próbálni. Remélem elnyeri a tetszéseteket a cikk, bármilyen véleményt szívesen fogadok!:)
Ölel,
Elisabeth

Jegyzetek


  Ezt már biztosan sok helyen olvastátok, ami nem véletlen. Rengeteget segít, ha vannak jegyzeteid és használod is őket. Sokszor csak egy-egy mondat, vagy egy jelenet meghatározása is sokat jelenthet. Ne hagyjátok ezt ki, mert tényleg hasznos! Írd le ami eszedbe jut, akár egy füzetbe, akár egy world dokumentumba, a lényeg, hogy megtaláld, amikor szükséged van rá.


Tervezés


  Na, igen. Ez az a rész, amit mindenhol látunk, hogy mennyire fontos és a legtöbben még is kihagyják. Pedig tényleg az! Saját tapasztalatból tudom, semmi jó nem sül ki abból, ha csak úgy fejest ugrasz az írásba, mindenféle előre tervezés nélkül. Tudnod kell, hogy honnan hova szeretnél eljutni a történeted során és, hogy ehhez milyen fontos cselekményeknek kell megtörténniük. Itt jönnek képbe az alaphelyzet-bonyodalom-kibontakozás-tetőpont-megoldás szempontok. Azt javaslom, csak jegyezd fel a legfontosabb eseményeket, majd a szempontok alapján tervezd meg a történted. Persze, ha még jobban ki szeretnéd dolgozni a cselekményszálakat, akkor lebonthatod fejezetekre is az egész sztorit, így amikor az írásra kerül a sor, még könnyebb dolgod lesz!


Karakterek és fejlődésük


  Miután már tudod, hogy A-ból B-be szeretnél eljutni, a történet főszereplői, pedig X és Y lesznek, a mellékszereplők, hogyan és mikor jönnek képbe, ideje velük is foglalkozni egy kicsit. Ahhoz, hogy a szereplőid életre kelljenek és karakterhűen viselkedjenek, ismerned kell őket tetőtől-talpig, kívülről-belülről. Tudnod kell, mik a legnagyobb álmaik, a legnagyobb félelmeik, mit akarnak elérni életük során. Ki-kinek a kicsodája? Miért és mikor kapcsolódik egy-egy mellékszereplő a történethez? Ehhez valamelyik nap egy remek dolgot találtam. Készíts interjút a karaktereiddel! Ezt egy angol cikk keretében készítették el, majd ahhoz csatolták a kérdéseket, ám szerencsékre Melanie volt olyan aranyos és lefordította nekünk, így máris könnyebb dolgunk van. Én is elkezdtem dolgozni a kérdésekkel, és tényleg nagyon sokat segítettek, segítenek még most is! Próbáljátok ki ti is, veszteni, semmit sem veszthettek vele.

  Ennyi is lenne, remélem hasznos dolgokat tudtam megosztani veletek. A lényeg, hogy ne görcsölj rá semmire, hiszen senki sem vár el tőled semmit. Úgy és olyan ütemben dolgozol, ahogy neked kényelmes! Eredményes munkát kívánok nektek, és remélem nektek is sikerül életben tartanotok a történeteiteket, én nagyon igyekszem!:)


Ahol a madár se jár

  Kedves olvasók!
  Ugye-ugye? Én megmondtam, hogy következőnek valami irománnyal jövök hozzátok! Kicsit sokáig tartott, és nem is történetből való, csak egy árva novella, de azért remélem elnyeri a tetszéseteket! Szeretnék bocsánatot kérni a sok kihagyásért, hogy el-eltűnök, de mostanában rengetek minden szakadt a nyakamba és túl kell rágnom magam pár dolgon. Remélem jól telik a nyaratok elég sok mindenben reménykedem és kipihenitek magatokat amennyire csak lehet. Fogadjátok szeretettel ezt a rövid kis irományt, örömmel fogadok bármilyen visszajelzést!
Sok-sok ölelés,
Elisabeth♥

Ahol a madár se jár



 Homály fedi a ligetet a szürke égbolt alatt. Az idő olyan hideg, akár egy gleccser tó vize, a virágok mégsem fagytak még meg. A fák a felhők felé nyújtóznak, tűleveleikről lerázzák a kora reggeli deret. Az apró bogarak megbújnak a nedves fűszálak között, miközben egyre több állat bújik elő az odújából. Egy madár repül el az ébredő liget felett, a tájat kémlelve, majd körözni kezd a magányosan kimagasló fenyő felett. Nem száll le rá, pedig a fán egy árva lélek sincs. A többi fenyő mintha félne tőle, egészen távol gyökereznek. A madár pedig még mindig csak köröz, tétovázik.
A nap egyre magasodik az égbolton, a köd tovaszáll. Az erdő fáinak árnyéka rávetül a domboldalra. Az utolsó toboz is földet ér, majd messze gurul a fa törzsétől, ám a madár még mindig a levegőben tétlenkedik. A többi szárnyas dalolni kezd a messzi fenyők ágain, egyre többen repülnek a magasba.

Olyan boldognak látszanak.

  A nap sugarai megcsillannak a madár kék tollain, miközben az árva fenyő felett repked, egyre lassabban, mintha a szíve már eldöntötte volna, hogy leszáll. És valóban, megenyhül a magányos fa láttán, s lefelé veszi az irányt. Egy magasba nyújtózó ágra telepedik le, még el sem helyezkedett, de már dalolászik. Pillanatokba telik csak, míg a sötét felhők elnyújtóznak az égen, árnyékot borítva a ligetre. Egy fekete árnyék kúszik fel a fa törzsén, hangtalanul, egyenesen a madár felé közeledik. A madár kitárja a szárnyait, menekülne, de már késő. A sötét fenyőre rémületbe ejtő csend telepszik.


   Homály fedi a ligetet a szürke égbolt alatt…

egy csomag szeretet

Kedves olvasók!
   Összeválogattam nektek pár számot azok közül, amiket mostanában hallgatok, valamelyiket ismerhetitek, lehet, hogy valamelyiket nem, de azért remélem tetszeni fognak! Köszönöm a 32 feliratkozót, nagyon örülök nektek! :) Remélhetőleg nemsokára már valami irománnyal fogok jelentkezni!
Ölel,
Elisabeth♥


 Charlotte Cardin & Husser - Like it doesn't hurt


Broods - Free


Flume & Kai - Never be like you


Mafalda - Run


Seeb - Breathe


The Kite String Tangle - Arkadia


Barcelona - Fall in love



Nyárkezdő

Kedves olvasók!
      Röstellem magam, hogy már egy hónapja nem jelentkeztem. Magyarázkodhatnék, de nem gondolom, hogy lenne értelme. Próbáltam így év végére nem lerontani a jegyeimet, mert sokat dolgoztam idén a tanulmányaimon, de elégedett vagyok. Sosem voltam egy nagy agytröszt, most sem vagyok, de örülök a 4,5 körüli átlagomnak. Remélem ti is eredményesen zárjátok le a tanévet, és örömmel vágjátok bele magatokat a nyári szünetbe!
    Az elmúlt két napban könyvborítót készítettem magamnak, és a barátnőmnek, de annyira belelendültem, hogy szórakozásképpen "szerkesztgettem" még kicsit. Nem tökéletesek, de szerintem szépek lettek, ahhoz képest, hogy nem vagyok valami nagy szerkesztő. Mivel kettővel nem tudok mit kezdeni, ezért aki szeretné, nyugodtan írjon és elviheti, a szövegeken tudok változtatni. Jelezz kommentben vagy írj egy e-mailt és meg tudunk beszélni mindent! :)
       Mostantól igyekszem gyakrabban jelentkezni, éppen dolgozok egy történeten (amihez a borító is készült), amit remélem, hogy papírra is tudok majd vetni, akkor talán hoznék nektek belőle egy kis ízelítőt! Addig is élvezzétek a nyarat és pihenjetek sokat!

Ölel,
Elisabeth♥



SAJÁT BLOGRA

BLOGRA

BLOGRA

ELVIHETŐ

ELVIHETŐ

Interjús TAG

Kedves olvasók!
   Már régvolt bármiféle személyes bejegyzés a blogon, úgyhogy ma egy TAG-et hoztam el nektek. Eredetileg innen származik, bár én Stella oldalán találtam rá. Töltsétek ti ki is ha megtetszik, és írjátok meg nekem, ha esetleg több ilyen témájú bejegyzést szeretnétek olvasni a blogon! 
Ölel,
Elisabeth♥

Milyen indíttatásból kezdtél el blogolni?
A legelső blognak a történetét, aminek az írója voltam, még a barátnőmmel találtuk ki és együtt döntöttük el, hogy megosztjuk a blogspoton. Mondanám, hogy rossz döntés volt, hiszen a történetet akkor még borzalmasan írtuk meg, de ha nem regisztráltunk volna a bloggerre, ma sem lennék itt. :)

Milyen hobbid van még?
Mint a bloggerek többsége én is szeretek olvasni, emellett van két kutyám, akik állandó figyelmet igényelnek. Mostanában megszerettem a fotózást, így igyekszem abban is fejlődni. Imádom a filmeket és sorozatból is van egy-kettő amit nézek, úgyhogy ezek sem maradhatnak le a listáról.


Mi volt a bloggal kapcsolatos legjobb pillanatod?
Még nem vezetem túl régóta ezt az oldalt, de mindig annak örülök a legjobban, ha pozitív visszajelzést kapok:)

Ha tehetnéd, feladnád a munkádat, hogy csakis a blogolásnak élhess?
Azt hiszem nem.

Szerinted mik azok a tulajdonságok, amik segítik egy blognak a fejlődését?
Megfogadni mások tanácsát és odafigyelni az olvasókra, meg persze leginkább az, ha valaki tényleg fejlődni szeretne.

Kik a példaképeid?
A blogger felületén nincsenek példaképeim. Mind egyenrangúak vagyunk és mindannyian fejlődni próbálunk.

Mit olvasol szívesen más blogon?
Novellákat és személyes bejegyzéseket. Érdekel az is, hogy mások, hogy látják a politikai helyzetet, egyáltalán a világot, amiben élünk.

Általában mennyi időt vesz el a blog egy nap?
Változó. Attól függ, milyen bejegyzéssel készülök.

Általában hány poszt van előre megírva?
Nincsenek megírva előre a posztjaim, mert elég hangulatember vagyok, és tudom, hogy hiába írom meg az adott bejegyzést, ha rögtön nem teszem fel, valószínűleg már nem is fogom.

Honnan jött a blognak a neve?
Eredetileg Don’t create limitations névre hallgatott az oldal, de amikor a barátnőm megmutatta a Kávészünet nevű együttest rögtön beleszerettem a névbe.

Előfordul, hogy több hétre előre meg van tervezve, hogy miről szeretnél írni?
Nagyon ritkán fordul elő ilyen.

Mi volt az első sminkeléssel kapcsolatos terméked?
Korrektor. Pont egy ismerősöm esküvője napján jelent egy pattanás az orrom közepén. Szép kis eset volt.

Mit dolgozol civilben?
Gimnáziumi tanuló vagyok.

Kedvenc sminkmárka?
Nincs kedvenc sminkmárkám, mert sokféle termékeket használok.

Árnyék a sötétben

Kedves olvasók!
  Szeretek új dolgokban, új műfajokban kipróbálni magam, így a legújabb novellám is kicsit különbözik az eddigiektől. Szerény véleményem szerint kicsit durvább lett,a jellege teljesen más, mint amiket eddig megosztottam veletek, így azoknak akinek az idegei nem bírják a megpróbáltatásokat; ez most nem nektek íródott:). Persze lehet, hogy ti máshogy gondoljátok majd, de remélem elnyeri a tetszéseteket, köszönöm a feliratkozókat és a pipákat! És persze, hogy ki kerülhettem a Jó blogok tárházára!
Ölel,
Elisabeth♥


1970. december 10.
  A lány egyedül álldogál a buszmegállóban. A hideg téli szél csípi az arcát, kezeit szorosan összefonja mellkasa előtt. Hiába gondolt a hidegre, réteges öltözete ellenére is vacog. A frissen hullott hópelyhek lopva megcsillannak barna fürtjein, miközben ide-oda járkál. Megpakolt hátizsákjától sajognak a vállai, teljesen elgémberedett. Potyogó könnyei bekeretezik arcát, az előző este emlékei a fejében cikáznak.

***

   A héten ez már a harmadik alkalom volt. A lány némán tűrte, tizenkét éves korától megtanulta, jobb
csendben maradni. Évek óta tartott már, de senkinek, sem mert szólni a dologról. Ám aznap az anya túl korán ért haza, nem szabadott volna látnia azt, ami a zárt ajtók mögött nap, mint nap megtörtént, amíg ő munkában volt. A lány ereiben megfagyott a vér, amikor először hallotta meg anyja rémült sikolyát.
A ház visszhangzott a tányérok csörrenésének vérfagyasztó hangjától, az üvöltésbe fulladt kegyetlen szavaktól. A lány szemét égették patakokban hulló könnyei, kétségbeesetten szorította magához a takarót, próbálta elfedni meztelen testét. Alatta a paplant beborította saját vére. A pofonok helye vörösen izzott a bőrén, hiába volt minden sikolya. A résnyire nyitott ajtó mögül látta, ahogy az anyja a földre borul. A vér végigfolyt az arcán, könnyeivel keveredve csepegett a földre. Vonaglott a férfi alatt, hiába próbált kiszabadulni, hiába karmolta a vékony nyakát fojtogató kezeket. A lány sikolya a torkában ragadt. Kővé dermedve bámulta a szüleit.
Már csak az apa üvöltése hallatszott, miközben gúnyos mosolya egyre szélesebbre húzódott vértől mocskos arcán. Meztelen testét csípte az ablakon befújó hűvös szél. Lassan egyenesedett fel, tekintetét a rémült lányra szegezte. A lány egész testében remegett miközben elindult felé. Undorító mosolya még akkor is az arcán pihent, amikor kulcsra zárta a sötét szoba ajtaját.

***

  Végigszalad a hátán a hideg, könnyei még szaporábban kezdenek végigfolyni égő arcán. Nem mer arra gondolni, mi történik, ha az apja túl hamar jön rá, hogy elszökött. Mi lesz, ha rátalál.
Nem is sejtheti, hogy az út túloldalán egy férfi ácsorog, távol az utcai lámpa pislákoló fényétől. Sötét lelkére árnyékot vet az éjszaka. Szikrázó tekintete a lányt fürkészi, ujjai ökölbe görnyednek. Elméjét már rég megmérgezte valami, valami egészen kegyetlen. Soha nem volt még ennyire dühös, ajkai mégis undorítóan gúnyos mosolyra húzódnak.
A lánynak fogalma sem lehet arról, hogy a sötétbe vesző alak az apja.

Hogyan írjunk szerelmet

 Kedves olvasók!
   Ebben a cikkben egy olyan témát igyekszem kivesézni, ami rengeteg bloggert érint. Manapság, ha az ember arra vetemedik, hogy blogot olvas, aligha talál olyan történtet, amiben nincs vagy háttérbe szorul a szerelmi szál, holott ezt nem mindenki kedveli. Ahhoz, hogy két szereplő kapcsolata ténylegesen hihető és kedvelhető legyen, ahhoz kettejük szerelmének fokozatosan kell kibontakozni.  Az, hogy egy írás romantikus kategóriába sorolható-e leginkább attól függ, hogy a szerelmi szál mennyire van előtérben. Ha főszál, az ember több energiát fektet bele, köré épül az egész történet, míg egy mellékszál esetében a szerelem eltörpülhet egy nagyobb konfliktus mellett, ám ez nem jelenti azt, hogy ne kellene megfelelően kidolgozni! A cikkben leginkább tippeket olvashattok, és néhány klisét, amit érdemes hanyagolni. Remélem elnyeri a tetszéseteket, köszönöm nektek, hogy vagytok!♥
Ölel,
Elisabeth

Nehogy lemaradjunk valamiről!
Rengeteg blogger esik abba a hibába, hogy sietteti a dolgokat. Ha két szereplő megismerkedik egymással - normál körülmények között - nem fognak másnap ágyba bújni. Ilyen egyszerűen nincs! Egy lánynak és egy fiúnak is ugyanúgy idő kell, hogy biztosak legyenek abban, hogy szeretik a másikat. Nem fognak rögtön az első szó után egymásba habarodni.

Az is ide tartozik, ha az olvasó már az első fejezetben megismerkedik a potenciális „ő az igazi” szereplővel. Ezután már nem lesz számára meglepő, amikor a pár összegabalyodik, hiszen számított rá. Nem érdemes rohanni a történettel. Egy szerelem akkor lesz érdekes, ha lassan és szépen bontakozik ki. Az olvasónak tudnia kell, hogy miért is illenek ők össze, hogy hinni tudjon a szerelmükben.
Ha a két szereplő már egy párt alkot, akkor sem kell rögtön az első mondatban leszögezni, hogy márpedig ők szerelmesek. Bele lehet azt szőni szépen is, a cselekmények előrehaladtával.

A gazdag és a koldus esete
  Magyarul a legmenőbb és a stréber. Ismerős ugye? Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki forgatja a szemét, amikor ezzel a klisével találja szembe magát. Mennyi esélye van ennek? Az iskola leghelyesebb fiúja nyílván nem egy szürke kisegérbe fog beleszereti, ha megannyi gyönyörű lány van körülötte. Megjegyzem, nem sokat segít, ha közben „véletlenül” kiderül a lányról, hogy igazából egy szépségkirálynő.

Elrabollak, megverlek, de azért szeretlek, ugye tudod?
  Túl sok ilyen történettel találkozik az ember, ha a blogger felületére téved. Adott egy ifjú, aki elrabolja gyönyörű szép főhősnőnket, bezárva tartja, megveri, kínozza… stb. Majd hirtelen, egy villámcsapásra rájön, hogy szereti a lányt, aki mindent elfelejt, hiszen természetesen ő is ugyan így érez. Persze csak abban az esetben, ha az elrablója vonzó. Ha nem, dögöljön meg. Senki, ismétlem s-e-n-k-i nem gondolkozik így. Ha valakit akarata ellene fogva tartanak, ne adj’ Isten még bántalmaznak is, nem fog szerelembe esni. Ez nem így működik. Megeshet, hogy a fogvatartott érzéseket kezd táplálni a fogva tartó iránt, de a Stocholm-szindróma nem egyenlő a szerelemmel!
  Az alapvető problémák itt akkor kezdődnek, amikor a karakterünknek még annyi esze sincs, hogyha valaki fenyegetően lép fel vele szemben, nem sürög-forog körülötte. Apropó egy épeszű ember nem fogad el egy idegentől italt, nem mondja el egy idegennek hol lakik, és végképp nem fog beszállni egy idegen ember kocsijába, csak mert az jól néz ki és „biztos nem fog bántani”. Nem, nem és nem! Maradjunk az észszerűség talaján!

Csak szerelem és más semmi
   Attól, hogy romantikus történetet írunk, a főszereplőnek nem feltétlenül kell a szerelmet, mindennél előrébb helyeznie. Kiábrándító tud lenni, amikor a szereplőnknek baj van a családjában vagy valamelyik barátjának lenne szüksége a segítségére, ő még is a szerelmével van elfoglalva. Ha esetleg magának a főhősnek van valami sokkal nagyobb problémája, valószínűleg nem a párkapcsolatával fog foglalkozni. A fontossági sorrend elemi része kellene, hogy legyen az írásunknak.

Kit érdekelnek a problémák, ha szeretjük egymást?
 Itt van viszont a másik véglet is. A legjobb példa erre, amikor főhősnőnk pasija megcsalja őt. Ha valakit megcsalnak, elárulnak, nem fog egy bocsánat után az illető karjába ugrani, mert annyira szereti. Ha egy emberrel ilyen történik, az igen mély sebet ejt az önbecsülésén és időre van szüksége, hogy egyáltalán felfogja és megeméssze. Megbocsájthat neki idővel, bizonyos körülmények között persze, ha a párja valóban megbánta a tettét. De ha folyamatosan megismétlődik ez a probléma, nem fognak életük végéig együtt maradni. Egyszerűen nem.

Ne dramatizáljuk túl!
  Ám, nem minden megcsalás, ami annak tűnik, és ezt mi írók hajlamosak vagyunk elfelejteni. Ha a főhős meglátja a szerelmét, ahogy az megölel valaki mást, nem kell rögtön hisztérikus zokogásban kitörnie és elszaladnia, mert őt már nem szerit senki. Ez felettébb idegesítő tud lenni, ahogy az is, ha a karakterünk folyamatosan zokog. Mindegy, hol és mikor vagy min egyszerűen ahelyett, hogy megoldást keresne az adott problémára, neki áll bőgni. Ez akkora legutálatosabb, amikor az író egy kemény, összeszedett csajnak mutatja be a főszerelőnket, ám ahelyett, hogy ehhez hűen viselkedne, folyamatosan hisztizik.

Nem mindenki bírja a szentimentalizmust!
  Végül még egy igen gyakori hiba, ami szintén sokszor feledésbe merül. Attól, hogy romantikus történet, még nem kell minden mondatnak a szerelemről szólnia és arról, hogy az adott szereplők mennyire szeretik egymást. Ha a sztori úgy csöpög, mint az esőcseppek a párkányról, nem biztos, hogy hihető lesz, mellesleg ezt nem mindenki tudja elviselni. 

történetfoszlány

   Kedves olvasók!
   Nem úgy terveztem, hogy ez lesz a következő iromány, amit megosztok veletek, de amikor délelőtt elővettem a még régebben megírt részét, úgy éreztem, hogy folytatnom kell. Még így sem egy novella inkább egy történetfoszlány, egy részlet. Remélem tetszeni fog nektek, köszönöm az előzőhöz érkezett pipákat, és azt is, hogy már 22-en vagytok, ez nagyon sokat jelent nekem! Jó olvasást, kíváncsian várom mit gondoltok erről a kis foszlányról!
Ölel,
Elisabeth
- részlet -

   A falon csüngő tölgyfaóra pontosan hajnali öt órát ütött amikor Colette hirtelen felriadt álmából. Letörölte az arcára száradt könnyeket és megpróbálta rendezni a légzését, miközben felült az ágyban. Semmi mást nem hallott a testét körülölelő korom sötétben, csak a mellette heverő Holden halk szuszogását és saját szívének dübörgését a mellkasában. Beletúrt csokoládébarna hajába, majd visszadőlt a párnák közé. 
-  Ébren vagy? – suttogta, miközben Holden felé fordult. Nem kapott választ kedvese felől. Elmosolyodott, miközben lágyan végigsimított a férfi enyhén borostás arcán. Szerette nézni őt. Markáns arcvonalait, keskeny, halvány rózsaszín ajkait. Lenhaja a sötétben szinte tündökölt. Kósza hajtincsei csukott szeme elé lógtak, amiket bár Colette nem látott, jól tudta milyen gyönyörű mély barnák, hiszen számtalanszor veszett már el bennük.
   Nem értette, miért pont őt választotta. Hiszen annyi gyönyörű nő van még, sokkal szebbek, sokkalta okosabbak, mint ő. És még is. Még egyszer sem merte beismerni szerelemének a kételyeit. Félt, hogyha szóba hozná, talán Holden felismeri, hogy igaza van és elhagyná őt. Azt pedig nem tudná elviselni.
   Közelebb bújt a férfihez, fejét izmos mellkasára hajtotta. Hallgatta szívének egyenletes dobogását, amihez lassan a sajátja is hozzá igazodott.
Házasok. Folyton ez járt a fejében. Hiszen olyan régóta várta, már, hogy szerelme megkérje a kezét, hogy amikor a görögországi nyaralásukon a férfi feltette a kérdés, majdnem elájult. Az egekben szárnyalt, amikor azon a nyáron elvette őt. Valóra váltotta az álmát. Szerelmes volt. Boldog.
És akkor hirtelen hasított belé a felismerés, annak a tudata, hogy talán nem ő az egyetlen, aki után kedvese vágyakozik. Eszébe jutott, miért riadt fel azon az éjszakán is, mint már hetek óta. Újra megjelent szeme előtt a nő képe, akivel szerelme talán már hónapok óta csalja őt. Szebb, okosabb, jobb.
   Elhúzódott a férfitől, halkan kimászott hitvesi ágyukból, ami annak idején szerelmük záloga volt, és kisétált a hálószobából. Magára vett egy szürke kardigánt, majd a konyhában készített magának egy forró teát, amit a kanapén elhelyezkedve kezdett kortyolgatni. Szomorú szemei, az egész falat beborító, üvegablakon keresztül az alattuk alvó várost kémlelték. A magasabb dombra épített házból, az egész várost be lehetett látni. Colette ezt imádta legjobban közös lakásukban. A felkelő nap sugarai árnyékot vetettek a házak falaira, a madarak már javában csiripeltek azon a kora tavaszi hajnalon. A nő első könnycseppjei csendesen folytak végig hófehér arcán, még akkor is reménykedett benne, hogy férje felriadva az egyedülléttől, mellé kuporodik, lágyan csókol le minden egyes könnycseppet orcájáról és összebújva virrad rájuk a reggel. A cseppekből lassan zuhatag kerekedett, a csalódottság, a féltékenység és megalázottság érzése egyre mélyebbre húzta az elkeseredett nőt. Nem értette férjét. Hiszen annyira odaadó volt, olyan sokat törődött vele, annyira szerették egymást. Fogalma sem volt, vajon mit csinálhatott rosszul. Boldogok voltak, amikor Holden megkapta álmai állását és újdonsült házaspárként Lakeportba költözhettek. A nőt még a férfi hosszúra nyúló utazásai sem zavarták, hiszen amikor megérkezett minden pillanatot együtt töltöttek. Colette mindennél jobban vágyott egy csemetére. Arra, hogy valakire figyelhessen és valaki folyton ott legyen mellette, amikor férje ezt nem tudta megtenni. De mostanra ez az álom olyannyira elhalványodott, hogy már csak alkalmanként álmában látogatta meg a nőt. Néha eszébe jutott, mennyire készült, hogy a munkáját félre tudja tenni, hogyha eljön az idő. Ám férje egyre többször és több időre tűnt el, és lassan már akkor sem volt vele, amikor nem dolgozott. A kapcsolatuk úgy hűlt ki, ahogy egy gyufaszál elég. Gyorsan és szinte láthatatlanul.
  Colette gyűlölte magát, amiért ilyen gyenge. Még mindig úgy gondolta, hogy van esélyük, még mindig igyekezett, pedig már tudta, hogy reménytelen. Titokban bízott benne, hogy a férje még mindig szereti. Tudta, hogy darabokra fog törni, amikor a férje majd végül a szeretőjét választja helyette és ő véglegesen kudarcot vall. Pontosan érezte a súlyát annak, hogy el kellene végre szakadnia a férfitól, de képtelen volt rá. Még mindig szerette.

tavaszi


 Kedves olvasók!
  Végre beköszöntött a tavasz, a sportcipős, bőrkabátos napok. Bár még csalóka az idő, a melegebb délutánokon elővehetjük az eddig a szekrény alján porosodó kedvenceinket. Már nyugodtan viselhetünk napszemüveget és nem kell öt réteget magunkra aggatnunk,hogy ne fázzunk meg. A természet is elkezdett ébredezni, így ha tehetitek a tavaszi szünetben mozduljatok kicsit ti is ki otthonról! :) Addig is kitartás, hiszen már csak pár nap választ el bennünket a jól megérdemelt pihenéstől!
Ölel,
Elisabeth