Maros András: Kávéházi pillanatok

Kedves olvasók!
  Végre itt a szünet, én pedig nem is lehetnék megkönnyebbültebb. Most pár napra félretehetem a tankönyveket, füzeteket és pihenhetek egy kicsit! Esküszöm a világ legcsodálatosabb érzése, amikor reggel felébredsz, mert menni kell, majd rájössz, hogy igazából, ma addig alszol ameddig szeretnél. Nincs is ennél szebb! Kissé elkanyarodtam az eredeti témától, ami nem is lenne más, mint egy kisebb ajánló Maros András 2015-ben megjelent könyvéről, a Kávéházi pillanatok-ról. Ez az aprócska kötet első pillantásra elnyerte a szívem, remélem ez a bejegyzés a ti kedveteket is meghozza az olvasásához! Ha addig nem jelentkeznék, boldog karácsonyt kívánok mindannyiótoknak!
Ölel,
Elisabeth




"Aki régóta jár kávéházba, a legtávolabbi asztaloknál folyó beszélgetéseket is meghallja, sőt azt is meglátja, amit nem is lát. Kifejlődött a kávéházi pillanatok iránti érzékenysége, érzi a történeteket, és ha ez a személy éppenséggel író (történetesen Maros András), fel (le) is jegyzi őket. Egész nap a kis, kerek asztalnál ül, ihlet helyett azonban mindig mást kap – egy beszélgetés foszlányát, a pincér és a vendég közt sorsdöntő ütközetet, egy első randevú ügyetlenkedéseit, egy utolsó szakítás fojtó csendjét, ravasz tekintetű üzletemberek vitáját, egykori osztálytársak gúnyolódásait, egy család újraegyesítésének reménytelen kísérletét, magányos vendégek sértődéseit. Ha az olvasó csak feleannyira szórakozik a történeteken, mint a szerző (miközben írta őket), már megérte ezt a könyvet kézbe venni."


   Lévén, hogy imádom a kávét, szinte mindenért, ami a kávéhoz kötődik, oda vagyok. Majdnem annyira, mint a kortárs művészetet. Éppen a könyvesboltban kutattam végig a létező összes könyvespolcot, valami olyat keresve, ami képes megfogni, amikor megakadt a szemem ezen a köteten, ami tökéletesen olvasztja egybe ezt a két szenvedélyemet. A beleolvasás után már végegesen el is döntöttem, hogy az enyém lesz. Nem kellett túl sokat gondolkodnom, megvettem és azóta is, hű társként elszórakoztat, amikor éppen van egy szabad percem olvasni. Szerintem az író tökéletesen el tudott kapni egy-egy pillanatot, igazán meg tudnak mosolyogtatni a kávéházban zajló apró történetek és párbeszédek. Ha valaki felszeretne vidulni egy hosszú, fárasztó nap után, ez a könyv tökéletes választás lehet. Humoros, de elgondolkodtató dolgokat is olvashat benne az ember. Rólam tudni kell, hogy egyáltalán nem szoktam vidám írásokat olvasni, nem azért, mert egy borzasztóan melankolikus lány lennék, egyszerűen nem állnak hozzám közel a komikus regények, de ez a könyv egy picit megváltoztatta ezt bennem. A kötetet Helmut Kruse gyönyörű illusztrációi díszítik, minden alkalommal, tökéletesen elkapva a mű hangulatát. Bárkinek szívesen ajánlom, biztos vagyok benne, hogy én is forgatni fogom még egy jó darabig!:)


***

"- Hagyd, most én fizetek.
- Nem, nem, nem. Én fizetek.
- Múltkor is te fizettél.
- Pont, hogy múltkor te fizettél.

- De én most kétszer annyit ettem, mint te.
- Ez van.
- Nem, nem ez van. Hanem az van, hogy ragaszkodom hozzá, hogy én fizessek. 
- Jó, de akkor többet nem reggelizünk együtt, azt garantálom. Ha ilyen vita lesz belőle.
- Akkor nem reggelizünk együtt, nem érdekel.
- Mondjuk engem se.
- Akkor én fizetek, jó?
- Fizess."

***

"- Úristen, de mocsok erős ez a torma, nézd már, hogy ömlik tőle a könnyem! Utoljára az Edda egyik búcsúkoncertjén sírtam így."

***

"- Uram, nagyon szívesen hozok önnek még egy kávét, félre ne értsen, annyiszor hozok, ahányszor csak rendel, de most mégis inkább azt javasolnám, hogy mára legyen elég ennyi."