Körúti hajnal

Kedves olvasók!

  Ma egy rövid novellával készültem nektek, nem is igazán szeretném húzni a szót. Remélem tetszeni fog, szívesen várom a véleményeteket! Már nemsokára itt a hétvége is, tartsatok ki!

Ölel,

Elisabeth

 Szürke, sápadt ma a hajnal. Az alvó üzletek üveges tekintettel nézik a közöttük elsuhanó lányt. Szőkés-barna haja van és kék szeme. Úgy siet, mintha valaki várná. Azaz, mintha te várnád. Persze, tudja, hogy ez nincs így, de hát a remény. Azt mondják, a remény hal meg utoljára. Igen, talán így is van, azért örülnék, ha ott lennél. Várhatnál a küszöbön. Tudom, most összezavarodtál, akkor elmondom, az a lány én vagyok. Én szaladok a boltok között, még csak reggel öt óra van, de én már ébren. Inkább még mindig.

 Már megint nála voltam. Ne haragudj, nem akartalak megbántani, de olyan nehéz itt, nélküled. Mióta elmentél, nincs kihez szaladnom rajta kívül. Ő meghallgat. Persze, tudom, hogy ő azt is akarja tőlem. Kérlek ne légy rám mérges. Inkább gyere haza, megbeszélünk mindent. Hagyd, hogy jóvátegyem, jó? Meglátod minden rendben lesz. És akkor holnap már együtt ébredhetünk. Na, mit szólsz? Most már ugye visszajössz?

Időközben hazaértem, de te nem vártál a küszöbön. A házban sem talállak sehol. Semmi baj, talán, majd holnap. Én itt leszek, ígérem.