Ez is egy olyan nap

Sziasztok! :)

   Ma is egy általam írt novellát tárok elétek, ez lesz az eddigi leghosszabb bejegyzés, remélem elnyeri a tetszéseteket!  Köszönöm Fruzsii a megjegyzéseidet, el vagyok ragadtatva!♥ 

EZ IS EGY OLYAN NAP

Ssss…csak csendesen. Húzd össze magad, így talán nem lát meg.

Becsapódik egy ajtó. A vér megfagy az ereidben.

Téged keres ez biztos. Remegnek a porcikáid, de próbálsz néma maradni. Gerinced vonala minden egyes lélegzetvételnél hozzásimul az ágy vaskos léceihez. A rugók karcolják a hátad, de nem mersz felnyögni.

A hangok kitisztulnak a füledben, már nem csak elmosódott kiabálást hallasz. Súlyos léptek közelednek felfelé a lépcsőn. Az ajtód csukva van, megfeszül a tested, összeszorított fogakkal várod, hogy kicsapódjon. Gombóc nő a torkodban, alig tudod visszatartani a sikítást.

Ráharapsz az alsó ajkadra, saját véred ízét érzed a szádban. Hallod a padló régi falapjainak nyikorgását, ahogy közelít. Remegnek a porcikáid, apró könnycseppek gördülnek végig forró orcádon. Próbálod magadba fojtani a sírást. 

Az ajtó hangos csattanással csapódik a földre. Pontosan előtted esik le, felröppenti maga körül a port. A porszemek körüllengenek. Magadba fojtod a köhögést. Félsz, nagyon félsz, de nem mozdulsz.

Lélegzetvisszafojtva figyeled, ahogy belép a szobába. Fekete cipőjének a talpa csupa sár.

Körbesétál az apró szobában. Kinyitja az öreg szekrényt, kidobálja belőle a ruhákat.

Az ágy alatt talán biztonságban vagy. Anya azt mondta bújj el és maradj csendben. Azt teszed, amire kért.

Hunyorogva figyeled, ahogy az ágyhoz lép. Vércseppek pottyannak eléd a földre. Gyorsul a légzésed, görcsösen próbálod magadba fojtani a sikolyodat. Könnyeid patakokban folynak. A arcod a a szőnyegbe fúrod, nem akarod látni mi történik.

Az alsó szintről üvegcsörömpölés hallatszik, lábdobogás, nyögések.

A férfi halkan szuszog. Nem akarod tudni, de még is tudod, hogy ő az. Ő az, aki bántotta anyut. A szíved eszeveszettül dübörög a mellkasodban, imádkozol. Bárcsak máshol lennél. Bárhol. A suliban, edzésen, a nyaralónál. Bárhol, csak ne itt.

Az ágy besüpped feletted. Valamit rádobott. Valami nagyot, és nehezet. Felismerhetetlen neszeket hallasz. Még mindig nem mozdulsz. A gombóc egyre csak nő-és nő a torkodban, úgy érzed már nem bíród visszatartani a sikolyt.

A férfi mélyen sóhajt. Durva hangjából árad a düh, szinte felsérti a füled.

  -  Ez is egy olyan nap… 

Hirtelen megragad és kiránt az ágy alól. Sikítasz, fülsiketítőn, segítségért kiáltasz, könyörögsz. A tested rángatózik a zokogástól, próbálsz kiszabadulni a szorításból. De minden hiába már elkapott, a szádra tapasztja a kezét. A lábára fektet, magának háttal, alattad a szőnyeg már tocsog a vértől. Nem látod az arcát, de érzed amint valamit körbeteker a kezeid között, valami érdeset, szúrja a csuklód. Kérleled, rimánkodsz. Képtelen vagy mozdulni, a könnycseppek rácsepegnek a férfi lábára, úgy záporoznak, mint a nyár végi eső.

- Olyan vagy mint az anyád, – suttogja, majd hirtelen belemélyeszt valamit a hátadba. A pupilláid kitágulnak, már nem remegsz. Próbálsz lélegezni, de már nem megy, az árnyak megnyúlnak a sarokban, majd elsötétül minden – ő is azt hitte, hogy van esélye.