Válogatás a hiányról

Kedves olvasók!

   Ezek a kis szösszenetek szintén egy megterhelőbb időszakból valók, nem olyan régről, de őszintén mondhatom, hogy örülök, hogy túl vagyok rajta. Igyekszem legközelebb valami vidámabb témával előrukkolni, de azt hiszem krízishelyzetekben sokkal produktívabb vagyok... megígérem azért igyekezni fogok. Addig is jó hétvégét mindenkinek, nemsokára újra jelentkezem!
Ölel,
Elisabeth


#1
Belülről mardos a hiány,
Észre sem venném,
Ha nem te lennél,
Aki álmaimban gyilkol.
#2

  Néha, amikor egyedül fekszem az ágyban, elképzelem, hogy együtt vagyunk. Hogy te is ott fekszel mögöttem, mellkasod hozzásimul a hátamhoz. Ujjaiddal a hajamat piszkálod, hallom a szuszogásod. Valami bugyuta mese megy a tévében, de mindketten túl elfoglaltnak tűnünk, hogy elkapcsoljuk. Azt mormolod, hogy szeretsz. Én is szeretlek. Abbahagyod a hajam pödrését, kezeddel átkarolod a testem és közelebb vonsz magadhoz. Én feléd fordulok, elveszem az ölelésedben. Lassan hajolsz hozzám, végigszalad a hideg a testemen, ahogy ajkaidat az enyémekhez érinted. És olyankor kinyitom a szemem és tudom; most sem vagy itt.

#3
Hiányod betölti
az álmatlan estéim után maradt
ürességet
#4
{ felejtés }
Nem akarsz,
nem akarlak,
mégis megtörténik.
#5

Itt vagy még? Itt vagy mellettem? Velem? Vagy csak bennem? Csak itt fent, a fejemben létezel? De hát beszélünk. Azaz én beszélek hozzád. Azt hittem csak nem tudod, hogyan felelhetnél. Persze, így lehet, hogy megszólalni sem tudsz.
Most kérdezhetném, hogy lenni vagy nem lenni. De minek, ha úgy is tudom rá a választ. Nélküled nem jó. Se lenni, se nem lenni. Nélküled sehogy se jó. Nem ugyan az.
Gondolsz rám egyáltalán? Messze vagy, túl messze. Nekem csak te jársz a fejemben. Hogyan is juthatna eszembe más? Te kitöltöd a teret.
Hiány, hiány, hiány.

 #6
És ahogy itt ülök a fürdőszoba padlóján
azon gondolkodom
vajon azért remegek mert fázom
vagy mert ennyire fáj
#7
Mint azok a levelek
Amiket neked írtam

De sosem küldtem el

SZÁMOLJ

Kedves olvasók!
  Először is köszönöm a kérdés, nem vagyok depressziós, semmi hasonló, sőt mostanában kifejezetten boldog időszakot élek. Ezért ne is keressük a választ, hogy honnan jött ez a novella, mert még én sem tudom :') Előre szeretnék szólni, hogy elég... kemény. Szerény véleményem szerint. Ezért csak azoknak ajánlanám, akiknek erős idegzetük van és nem lehet őket megrendíteni egykönnyen. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket, kíváncsian várom a véleményeteket! Élvezzétek ki ami még a nyárból hátravan, nemsokára jelentkezem!
Ölel,
Elisabeth


Számolj 




Egy.

  Cserepes ajkak. Kiálló, éles kulcscsontok. A víz meleg. Nyugtató, mint egy hosszú nap után egy szoros ölelés. A levegő hideg és csíp. A kád kicsi egy normál embernek. Ennek a testnek túl nagy.
  
Kettő.

  Az ujjammal köröket formálok a vízbe. Egyre nagyobbak és nagyobbak, mire azon kapom magam, hogy már csak a vízfelszínt csapkodom. Késő van. A szoba visszhangzik.

Három.

Olyan ez, mint a pillangó hatás. Azon gondolkodom, vajon hol lehet az a pillangó, amelyik az én hurrikánomat indította el. Furcsa érzés így elmerengeni. Nem találom a választ.

Négy.

Anya mondta. Számolj. SZÁMOLJ. A számok, majd megnyugtatnak. Értelmet adnak. Én nem vagyok nyugodt. Nem vagyok jól.

Öt.

A lapockáim szinte felhasítják a kád belsejét. Érzem, ahogy az apró vízcseppek végigfolynak a hátamon. A víz kezd kihűlni. A testemmel együtt.

Hat.

Mintha egy ködfelhőben ülnék. Minden szürke. Minden sivár. Lejjebb csúszom, a vállaim víz alá kerülnek, a térdeim felemelkednek. Innen még a vízcseppek is szürkének látszanak. Lassan a fejem is a vízbe merül.

Hét.

Hallom a szívem egyenetlen dobogását. A buborékok hangját, ahogy kiengedem a levegőt a tüdőmből.  Kinyitom a szemem. A fények kékek és szürkék és feketék és fehérek. Minden sokkal lágyabb idelent.  A világ olyan, mint a selyem és puha és szürreális.

Nyolc.

Elképzelem, hogy zongorázom. Az ujjaimmal kopogok a zománcon. Dam-dam-dam-tiradam. Hallom a dallamot a fejemben. Lágy és tiszta, mintha valóban én játszanám.

Kilenc.

Üresség. Talán ez áll a legközelebb ahhoz, amit érzek. A világmindenség össze apró hasznavehetetlen porszemét, ami nem jó semmire, csak van, csak úgy teng-leng. Túl halvány a vonal, ami elválasztja a semmitől.  Egy maréknyi káosz.

Tíz

Azt mondják a vér íze, olyan, mint a vasé.  Pedig nem. Édesebb. Olyan íze van, mint magának a létezésnek. Mintha kapnál egy cseppet az időből. Semmi máshoz nem fogható. Egy komikus tragédia. Gondolkodom, de a víz már hideg. Kezdek fázni.


Filmajánló

 Kedves olvasók!
 Egy apró érdekesség vagy tény rólam, hogy nem rajongok a romantikus filmekért. Márpedig azért nem, mert a legtöbbjük nem tudott átadni nekem semmit, így nyomot sem tudott hagyni bennem egyáltalán. Persze van pár, aminek sikerült megragadnia, ezeket hoztam ma el nektek. Nincs rá garanciám, hogy tetszeni fog az adott film. Bennem a felsoroltak közül mindegyik megmozgatott valamit, mert valahol vagy valamiben megtaláltam, és eltudtam helyezni magam, ezáltal képes voltam átélni a történetet és le tudtam vonni a magam kis következtetését. A port.hu-ról szerzett ismertetők elég érzelem szegények, nem is biztos, hogy túl figyelem felkeltőek, de nem akartam litániákat írni, mert személy szerint inkább azt tudom javasolni, hogy nézzétek meg és döntsétek el saját magatok, hogy neked mond-e valamit az adott film. Remélem tetszeni fog a mai bejegyzés, szívesen várom a véleményeteket!
Ölel,
Elisabeth


Mi lenne, ha nem léphetnél kapcsolatba a külvilággal? Sosem érezhetnéd a friss szellőt, az arcod nem fürödhetne a napfény melegében... és nem csókolhatnád meg a szomszéd fiút? A Minden, minden egy rendhagyó szerelmi történet Maddyről, az eszes, érdeklődő és élénk fantáziájú 18 éves lányról, aki egy betegség miatt nem hagyhatja el hermetikusan lezárt otthonát, és Ollyról, a szomszédban lakó srácról, aki fittyet hány az akadályokra.
Az ingerszegény környezetben élő Maddy bármit megtenne, hogy minél többet megtapasztalhasson a külvilágból, és átélhesse első románcát. Miközben az ablakon át kémlelik egymást és telefonos üzenetekben kommunikálnak, Olly és közte mély kötelék szövődik; mindent kockára tennének azért, hogy együtt lehessenek... még ha mindent el is veszíthetnek.




A georgiai Savannah városka árnyas buszmegállójában különös mesemondó üldögél. Forrest Gump mindent látott és mindent átélt, de nem mindent értett. Nem éppen a legfényesebb elme. De hát az anyja is mindig azt mondta: "Csak az a hülye, aki hülyeséget csinál." Forrest Gump pedig semmi egyebet nem csinált, mint jelen volt a XX. század minden fontos eseményén a focipályától a harctérig, az elnökök klubjától a médiavitákig, míg végül meg nem pihent egyetlen igaz szerelme karjában. Forrest Gump IQ-ja nem szárnyal az egekig, de rendkívül becsületes és jólelkű fiú. Különös véletlenek azonban hozzásegítik, hogy az 1950-es évektől 1970-ig Amerika minden jelentős eseményén részt vegyen, és minden jelentős személyiségével találkozzon, köztük: Elvis Presley-vel, JFK-vel, Lyndon Johnsonnal, Richard Nixonnal. Forrest elvégzi a főiskolát, harcol Vietnámban, élsportoló lesz, az egyetlen probléma csak az, hogy túl buta ahhoz, hogy megértse ezen fontos események jelentőségét.


A "Forrest Gump" egy megindító romantikus mese egy ártatlan amerikairól, aki pont abban a korban élt, amikor Amerika elveszíti ártatlanságát.




Mia, a feltörekvő, fiatal színésznő és Sebastian, a szépreményű jazz zongorista a Csillagok Városában, Los Angelesben keresi az álmait. Mia meghallgatásról meghallgatásra jár, és csak arra vágyik, hogy végre ne szakítsák félbe, Sebastian pedig szenvedélyesen küzd azért, hogy a klasszikus jazzt újra divatba hozza. Távlati terveikben a hollywoodi karrier, illetve egy saját zenés klub megalapítása szerepel - ekkor botlanak egymásba egy zsúfolt autópálya kellős közepén.
A két fiatal szerelemre lobban, és vállvetve segíti egymást a kudarcokkal kikövezett úton. A sikerért keményen meg kell küzdeniük, ám eljön a nap, amikor dönteniük kell, mennyit hajlandóak feláldozni az álmaikért...




Molly az egyik előkelő torontói magániskola diákja. A tizenhat éves, visszahúzódó lány kilóg társai közül, akik egymást igyekeznek felülmúlni a kreatív önkifejezés terén. Minden megváltozik, amikor a fiatal, jóképű angol tanár, Ben belép a képbe, és lehetővé teszi számára, hogy végre önmaga legyen. Molly váratlanul kivirágzik, miközben az ő diák-tanár kapcsolatuk egyre bensőségesebbé válik. Ám minden egyes lépéssel a szerelem felé azt kockáztatja, hogy mindenkit elidegenít magától, akit szeret.




Holly boldog házasságban él Gerryvel. Amikor azonban a férje betegségben meghal, összeomlik, és nem akar tovább élni. Ám Gerry gondolt erre, a halála előtt számos levelet írt a nejének, melyek segítségével talán úrra lehet fájdalmán, és újra megtalálhatja önmagát. Az első Holly harmincadik születésnapján érkezik. A hangos levélben Gerry arra kéri, mozduljon ki otthonról és ünnepelje meg a születésnapját. Az elkövetkező hetekben, hónapokban újabb és újabb üzenetek jönnek a régi kedvestől, újabb és újabb kalandra buzdítva Hollyt.




21 éves korában Tim Lake rájön, hogy képes az időutazásra...
Egy újabb gyászos szilveszteri buli után Tim apja közli a fiával, hogy a család férfitagjai mindig is képesek voltak utazni az időben. Tim nem írhatja át a történelmet, de változtathat azon, ami a saját életében történt és történni fog. Így hát úgy dönt, jobbá teszi a világot... azzal, hogy szerez egy barátnőt. Sajnos kiderül, hogy ez nem is olyan könnyű, mint hinnénk.
Tim Londonba költözik a tengerparti Cornwallból, hogy ügyvédnek tanuljon, és végre megismerkedik a gyönyörű, de bizonytalan Maryvel. Egymásba szeretnek, aztán az időutazás miatt nem is találkoztak, aztán először találkoznak újra... és újra... de végül, sok agyafúrt időutazás után Tim elnyeri a lány szívét.
Hősünk ezután arra használja képességét, hogy létrehozza a tökéletes lánykérést, hogy megmenekítse esküvőjét minden idők legrosszabb násznagyi beszédjétől, hogy megmentse barátját egy szakmai katasztrófától, és hogy terhes feleségét időben a kórházba juttassa a szülésre a hatalmas közlekedési dugó ellenére is.
Ám ahogy az élete halad a nem megszokott medrében, Tim ráébred, hogy sajátos képessége nem mentheti meg őt azoktól a bánatoktól, amelyekben minden családnak része van. Az időutazásnak vannak határai, és veszélyes is lehet.




Louisa "Lou" Clark egy különös házban él Anglia egyik vidéki részén. A 26 éves nőt mindenki kreatív különcnek ismeri, aki nem igazán tud mit kezdeni az életével és egyik állástól a másikig tengődik, hogy összetartó családját kisegítse.
Bár jellemzően optimista természet, hatalmas próbatétel elé állítja az élet, amikor elvállalja a legújabb munkáját. A helyi "kastélyban" kell gondját viselnie egy fiatal, gazdag bankárnak, Will Traynornek aki két évvel korábban egy baleset következtében kerekes székbe kényszerült és akinek az élete egy szempillantás alatt megváltozott. A régebben kalandvágyó Will mára fásult cinikus emberré változott, aki már csaknem feladta a küzdelmet. Azonban Lou elhatározza, megmutatja neki, hogy miért érdemes élni. Egy sor közös kalandra indulnak és végül Lou és Will is azt veszi észre, hogy többet kaptak, mint amire számítottak, ahogy az életük - és a szívük - nem várt módon változik meg.