2 év

Kedves olvasók!

  Tudom, az eredeti időpontot bőven lekéstem, de mégis csak megtörtént. Nem gondoltam volna, hogy bejegyzést szentelek ennek, hiszen tavaly sem tettem, méghozzá azért, mert nem tulajdonítottam ( tulajdonítok? ) nagy jelentőséget neki. De lássuk be, két év azért már valami. Furcsa érzés belegondolni mennyi minden történt két év alatt. Rengeteget változtam, tanultam, fejlődtem. Érdekes innen vissza tekinteni. Őszintén megmondom, amikor létrehoztam ezt a blogot nem számítottam rá, hogy még ma is írni és szerkeszteni fogom.
   Nem tudom mi lesz, ha eltelik újabb két év. Nem tudom, hogy itt leszek-e még, életben tartom-e ezt a menedéket magamnak, nektek. Talán nem is számít. De ma mindenképpen megszeretném köszönni, hogy itt vagytok, már hatvanhárman és követitek kaotikus elmém mozzanatait. Bár nem tudom, mi az ami marasztal benneteket, de köszönöm. Köszönöm, köszönöm, köszönöm. 
    Az írás és ez az oldal is, mindig egy búvóhelyet fog számomra nyújtani. Egy érzést, mintha hazatérnék. Hiszen, ha úgy vesszük ez egy otthon. Otthon a gondolataimnak. Minden, ami itt van, én vagyok. És ezt még egy jó darabig nem szeretném elengedni.

Elisabeth




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése