Kedves olvasók!
Igen, igen jól látjátok. Én is alig hiszem el! Egy irománnyal jöttem ma nektek, teljes egészében friss és érzelem súlyos. Már, ha létezik ilyen... Remélem elnyeri a tetszéseteket ez a kis vers szerűség, nagyon szívesen várok bármiféle véleményt! Örömmel konstatáltam, hogy 55-en vagytok már, ez igazán kedves! Legyen nagyon szép hetetek, nemsokára találkozunk!
Ölel,
Elisabeth
Egy apró kávézóban ülök, egyedül az egyik sarok asztalnál.
Várok.
Körmeimmel halkan dobolok a tölgyfán, azon gondolkodom, vajon valóban eljössz-e.
Várok.
Mit hozhatok? Egy capuccinot cukor nélkül, köszönöm.
Nehéz, de várok.
A szívem a torkomban lüktet, úgy izgulok, mintha ez lenne életem első randevúja.
Még mindig csak várok.
Ha ideérsz, majd biztos elmondod, hogy át kellett verekedned magad az egész városon, mert állnak az utak, de értem megérte.
Várlak.
Szinte senki sincs már itt rajtam kívül, de a pincérek úgy tesznek, mintha sok dolguk lenne.
Telik az idő, és várok.
Hozhatok még valamit? Egy cappuccinot, cukor nélkül.
Talán, jobb lesz, ha most már hazamegyek.
Drága Elisabeth,
VálaszTörlésNekem nagyon tetszett ez a kis szösszenet, mert a hangulata, szerintem, egy kicsit keserédes volt, amolyan szomorú, de várakozással teli. És pont emiatt volt jó olvasni. Írj még több ilyet :)
Szeretettel:
Brukú
Szia!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm! Igyekszem kihozni magamból a legjobbat, nagyon örülök, hogy tetszett amit ez alkalommal összehoztam és ezek után is próbálkozni fogok! :)
Millió ölelés,
Elisabeth♥