Három hónap


   Az előző bejegyzésben megemlítettem, hogy végre sikerült kimásznom az alkotói válság kínzó fogságából, így most már egyre többször találkozhattok a blogon általam írt, novellákkal, versekkel, cikkekkel. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket, ma az egyik szabad versemet - legalább is azt hiszem, hogy az - hoztam el nektek. Bár nevezzük ezt inkább valami szösszenet féleségnek...
Btw..várom a véleményeteket, és köszönöm szépen az új feliratkozókat, nagyon édesek vagytok!♥♥


Ölel,
Elisabeth

Három hónap


Három hónapja van egyedül.
Még ott a gyűrődés az ágy jobb oldalán,
pedig már nem fekszik ott, csak a macska.
Még hallja az édesen elsuttogott szavakat,
pedig már egy ideje nem súgja őket senki.
Még görcsbe rándul a gyomra, ha meghallja a nevét
pedig egy lélek sem emlegeti már. 
Még érzi az érintéseket a bőrén,
pedig rég volt, mikor utoljára karjába zárta.
Még emlékszik a veszekedések utáni édes kibékülésekre,
pedig sosem tartottak sokáig.
Még látja maga előtt a csillogó szempárt,
pedig tudja, ő sosem volt a kék íriszekben.
Még megsiratja a régi emlékeket,
pedig tudja, nem is olyan szépek.
Három hónapja van egyedül,
de még nem felejtett.

2 megjegyzés:

  1. Drága Elisabeth!

    Mint ígértem, jöttem nyomot hagyni, és miután most mondok először véleményt, szeretném megragadni alkalmat, hogy amblokk mindenről véleményt nyilvánítsak.
    Mint mondottam vala, a blogod külleme meseszépen és cukorborsó, meg szivárványmeghajtású unikornis, mert egyszerűen meseszép. Barátságos, egyszerű, könnyen átlátható és igényes. Imádom. Imádom. (És gonosz dög vagyok, mert azt kívánom bár az enyém lenne ilyen. Bár az enyém lenne. De ez csak az én dögségem, egyébként szépen csendben vonyítok a sarokban, nem vagyok másolós, ne aggódj:D)
    A kávés képektől pedig instant ízgazmust kapok, pedig csak rájuk néztem.
    Na szóval az van, hogy büszke vagyok, hogy a cseréid közt lehetek.
    (Múltkor elolvastam egy novellád is, amihez majd mindjárt reppenek véleményt írni.)
    Szemtelenül kevés feliratkozód van. Borzasztó.
    Vedd úgy, hogy én - keletenben, és ne kérdezz rá mert ez egy nagyon gáz történet - ezerszer fel vagyok iratkozva mentálisan, gyakorlatilag pedig virtuális akadályokba ütköztem.
    Amit én az oldallal kapcsolatban kifogásolok, az két apróság, ami szerintem még kézenfekvőbbé alakítaná a blogod, és ezt lehet hogy az én lustán nyikorgó kezem mondatja velem, de akkor is kimondom.
    Egy jobb, áttekinthetőbb archívum, tudod, ahol bejegyzésre pontosan le van bontva minden, na az hiányzik innen. Vagy egy menüpont, ahol összegyűjtöd a bejegyzéseket. Még átláthatóbb lenne, könnyebb lenne szemezgetni.
    A másik pedig, hogy fájlalom, hogy csak egy bejegyzés jelenik meg egyszerre - ez már végképp az én lustaságomból fakad, meg régimódiságomból, mert ilyen struktúrájú bloggal még nem találkoztam. (Mondjuk ezért jár a pirospont, meg plusz, meg kekszgyár meg minden, de akkor is.)

    A versedre térve:
    Hozzátartozik a dologhoz, hogy kezdő versimádó vagyok, mert csak ismerkedem a líra szépségeivel. Régebben nem szerettem a verseket, és tizedikes koromban jött egy tanár aki az asztalra csapott és azt mondta, hogy Papp Fruzsina márpedig szeretni fogja a verseket, és én szeretni kezdtem a verseket, és ő ezt még csak észre sem vette.
    Szóval valószínűleg ebből fakad az én bajom, ebből a gyakorlatlanságból. De az én bajom az volt, hogy az, hogy a macska szó után folytattad az E/3-mat nekem olyan hatást keltett, mintha vagy a gyűrődésről beszélnél E/3-ban vagy a macskáról, de nem hiszem, hogy a gyűrt ágytakaró vagy a négylábú folytatott volna kapcsolatot, és most hiányolna valakit.
    Ettől eltekintve nekem tetszett - mélabús de érzelmes, mindenki tud vonatkoztatni, örökigaz. (És ezt a megjegyzést kérlek építő jelleggel vedd, mert ettől eltekintve tetszett, őszintén mondom. És segíteni szeretnék vele.)
    Örülök, hogy sikerült kiverekedned magad a válságból - annak nem, hogy nálam landolt, de neked örülök -, mert így több ilyet olvashatok majd - és ezt előre köszönöm :3

    Puszi,
    Papp Fruzsi

    VálaszTörlés
  2. Hűha. Hirtelen nem is tudom mit reagáljak. Nagyon örülök a megjegyzésednek, hogy elmondtad mit gondolsz. Az igazságot megvallva ez előtt még sohasem írtam verset, egyszer csak jött egy ihlet, hogy ezt le kell írnom és megtette. Nagyon örülök, hogy tetszett, mind a vers mind a blog. Ami az archivumot illeti ha lejjebb tekersz ott van legalul és az "író sarok" menüpontban pedig valamelyest rendszerezve vannak az eddigi írásaim :) Nagyon köszönöm, hogy ilyen hosszú véleményt írtál, el sem tudod képzelni mekkora boldogságot okoztál ezzel:) Most akkor én is surranok válaszolni a Lépcsőház-hoz írt megjegyzésed!

    Ölel,
    Elisabeth♥♥♥

    VálaszTörlés